Másnak is ennyire nehéz 2 kicsivel?

Nálunk is ugyanekkora a korkülönbség. Akkor lett könnyebb, amikor a kicsi betöltötte az 1 évet. Most ő 16 hónapos, a nagy pár hónappal múlt 3 éves, már elég jól elvannak együtt, a nagy se féltékeny , de az első hónapokban folyamatosan verte, egy másodpercre sem lehetett őket egy helyiségben hagyni felügyelet nélkül.

Korábban úgy terveztük, hogy 3 gyereket vállalunk 2-2 év korkülönbséggel, de most egy kicsit megállunk, talán majd pár év múlva.

Szia!

Sok türelem kell. Nekem 20 hónap van a gyerekek között. A nagy 2,5 éves, a kicsi 11 hónapos. Nekem mondjuk van segítségem, de napközben egyedül vagyok velük, és nem mindig könnyű.

A dackorszakot sajnos át kell vészelni (nekünk kb. 5 hónapig tartott). Volt, hogy a nagy az utca közepén dobta el magát, vagy vásárlásnál jött rá a hoppáré, és üvöltött.

Nálunk mondjuk alapból jól fogatta a nagy a tesót, sokat segít a kezdetektől (soha nem erőltettünk semmit), de azért figyelni kell, mert most a legújabb, hogy a nagy minden előzetes ok nélkül el kezdi gyepálni a kicsit. Egy pillanat múlva meg már édesen játszanak együtt.

A kicsi meg ráadásul elég mimóza is.

Nekem a kicsi hasonlóan nyűglődős volt (este mondjuk a fáradtság miatt jól aludt). Ha nem voltam mellette nem is aludt napközben. Sokszor aludtam (pihiztem) együtt a kicsivel délután a franciaágyon (az ágy széle felé felpakoltam a párnát, takarót, hogy ne essen le, ha elszundítanék mélyen). Jókat aludt.

Mi most tettük egy szobába a két gyereket (nyaralás alatt egymás mellett voltak, és nagyon élvezték, ezért gondoltuk megpróbáljuk), és nagyon jó alvó lett tőle a kicsi (délután és este is). Jól elgagyarásznak egymással, nincs rögtön kiabálás kelés után. Mondjuk nekem a kicsi 2,5 hónapos kora óta nem eszik éjjel, átalussza az éjszakát (meg-megébredt mondjuk, ha kiesett a cumi, v. csak melegségre vágyott).

Amennyire emlékszem, nekem pont a legeleje volt könnyű, mert a pici evett-aludt. Aztán olyan 10 hónapos korában lett kemény, amikor a nagy játékait már mind elérte és elkezdődött a "versengés", ami azóta is tart. :) Most 6 és 4 évesek, és van hozzá egy egy éves kicsi is. Hát amikor ő megszületett, nekem akkor lett nehéz, illetve amikor oviban voltak a nagyok, akkor nem annyira, de most a hárommal itthon, ez nem annyira egyszerű...

Amúgy mi is úgy voltunk, mint a másik válaszoló, amikor a kettő nagy meglett, úgy döntöttünk, hogy utána inkább több legyen, mint két év... :)

Pont így volt nálunk is!2 éves a "nagy" mikor jött a pici,apa keveset van itthon,sokszor nap végére az őrület határán álltam(állok:)) de nálunk a pici a mai napig eléggé sírós baba,pedig már 8 hónapos!

Én azt mondom,ha tudod kicsit alakítani a pici napirendjét,akkor alakítsd úgy,hogy legalább 20 perc fedés legyen a 2 gyerek alvása között!Nálunk már együtt alszanak el délután,de a kicsi még alszik kb fél11-től fél 12ig.Aztán 2kor leteszem mindkettőt.De ez megint változni fog mikor a kicsi majd csak egyszer alszik...

Eleinte nekem sem aludtak egyszerre, de igyekeztem úgy alakítani a kicsi napirendjét, hogy tényleg legalább egy pici közös alvás legyen!

Kitartást,most már tényleg túl vagytok a nehezén,nem mondom,hogy sokkal könnyebb lesz,de még jobban belejössz az biztos:)

Szia!

Én is úgy terveztem, hogy 2-2 év különbséggel lesz 3 kicsi, vagyis a férjemmel terveztük úgy, ugyanúgy ahogy két válaszolód már írta. Aztán másodjára ikrekkel lettem terhes, úgyhogy 21 hónap különbség van a lányom és a fiúk között. Hát az eleje a túlélésről szólt, a nem alvás miatt. A fiúk két óránként szoptak, mondhatni hulla voltam. Aludni még véletlen sem aludt egyszerre mind a három nappal, egészen addig amíg be nem állt a 3 alvás a kicsiknél fixen. Aztán mire ez megtörtént, addigra a lányom közölte (2 évesen) hogy neki aztán a déli alvás nem kell. És azóta nem alszik délben, úgyhogy nap közbeni szunya esélytelen lett. :-(

Éjjel meg az ikrek keltek sokat, ott aludtam már köztük végül, mert nem bírtam, sokszor akartak szopizni, azon akartak visszaaludni, és nem bírtam őket visszaaltatni máshogy, csak ha adtam. Ha nem adtam, akkor felsírták a tesókat, ergó adtam a sz@rnak egy pofont. 17 hós korukig szopiztak egyébként. Most 3 évesek lesznek a fiúk, de még mindig ritka a teljesen átaludt éjszaka, vagyis hogy mindhárom gyerek végig aludja, és ne kelljen legalább egy kézfogás vagy simi erejéig bemenni hozzájuk.

Amikor pár hósak voltak, az alváshiány volt számomra a legnagyobb gond, aztán mikor olyan fél évesek lettek, és már érdekelte őket a világ, de még nem másztak, na az volt a "vissza nem sírom időszak", mert csak kézben akartak lenni, hogy lássanak mindent. Főzni is alig tudtam tőlük. Rend--na az nem volt akkoriban soha.

Mióta másznak biztonsággal, kb 10 hós koruktól (későn kezdték), azóta sokkal könnyebb, és kb 20-21 hós koruktól meg már egész könnyű, legalábbis az elejéhez képest. Azóta dolgozom is mellettük, már egyre többet.

Nálunk nem volt járóka, azt nem szerették, úgyhogy szabad volt az egész ház nekik mióta másznak. Mindenhol minden bababiztosan volt berendezve, és most is úgy van minden, hogy ahhoz férjenek hozzá, amihez szabad nekik.

Most nagyon feszegetik a határokat a fiúk is és a lány is (ő már nagyon okosan csinálja, 5 éves lesz ugye, van ész), próbálják mit engedek, stb, úgyhogy most pár hete megint megy a harc, főleg hogy a lány sem jár nyáron oviba. De megoldható.

Nyugi, mikor benne van az ember, akkor nagyon rossz tud lenni egy-egy ilyen időszak, de ha visszanézel majd, olyan gyorsan elszalad. :-)

Sok boldogságot Nektek, és mindenkinek aki olvassa!