Más félénk kisgyerek anyukája mit tenne?

Mennyit jártál vele gyerekek közé, amikor kicsit volt? VAgy akár vendégségbe, társaságba?

Szerintem ebből adódhat ez a probéma.

Már a kicsi sem "kicsi", járjatok mindannyian foglalkozásra, babatornára, csiri-biri tornára, játszóházba, baba-mama csoportokba, ilyen helyekre, ahol többen vannak.

Szia!

Sajnos okos tanácsot adni nem tudok, de nekem is éppen ilyen kislányom van. Én kikértem a védőnő, óvónő sőz még egy gyerekpszihológus véleményét is. Egy óvónőt kivéve mindenki azt mondta, hogy várjunk még egy évet. Én ezt el is fogadtam, ám a beiratkozás utolsó napján a lányom annyira kérlelt, hogy irassam be, mert menni akar, hogy beirattam. Gondoltam meglátjuk mi lesz, ha nem fogja megszokni kiveszem és megy jövőre. Az eredményt sajnos még nem tudom, mert november 9-én kezdjük csak az ovit, de már többször voltunk játszani az udvaron a gyerekekkel amíg jó idő volt és nagyon tetszett neki. Persze nekem állandóan ott kellett vele lennem, majdnem fognom a kezét, egy lépést sem mehettem arrébb. Aztán a 4. alkalommal szólt az ovónéni, hogy menjek el fél órára, mert ez így nem beszoktatás ha ott vagyok mellette. Ovónéni szó szerint kitépte a lányomat a karomból, persze finoman, mert üvöltött, és mire a kapuig értem már nem is sírt. Féltem mire megyek vissza, iszonyúan hosszúnak tűnt a fél óra, de nem volt gond, bár nem játszott a gyerekekkel, mert fél tőlük, az ovónénivel ment éppen csúzdázni. Most egyenlőre úgy gondolom, hogy jól tettem, hogy beirattam,

Szia!

Sajnos okos tanácsot adni nem tudok, de nekem is éppen ilyen kislányom van. Én kikértem a védőnő, óvónő sőz még egy gyerekpszihológus véleményét is. Egy óvónőt kivéve mindenki azt mondta, hogy várjunk még egy évet. Én ezt el is fogadtam, ám a beiratkozás utolsó napján a lányom annyira kérlelt, hogy irassam be, mert menni akar, hogy beirattam. Gondoltam meglátjuk mi lesz, ha nem fogja megszokni kiveszem és megy jövőre. Az eredményt sajnos még nem tudom, mert november 9-én kezdjük csak az ovit, de már többször voltunk játszani az udvaron a gyerekekkel amíg jó idő volt és nagyon tetszett neki. Persze nekem állandóan ott kellett vele lennem, majdnem fognom a kezét, egy lépést sem mehettem arrébb. Aztán a 4. alkalommal szólt az ovónéni, hogy menjek el fél órára, mert ez így nem beszoktatás ha ott vagyok mellette. Ovónéni szó szerint kitépte a lányomat a karomból, persze finoman, mert üvöltött, és mire a kapuig értem már nem is sírt. Féltem mire megyek vissza, iszonyúan hosszúnak tűnt a fél óra, de nem volt gond, bár nem játszott a gyerekekkel, mert fél tőlük, az ovónénivel ment éppen csúzdázni. Most egyenlőre úgy gondolom, hogy jól tettem, hogy beirattam, mert tényleg igaz, ha mindig ott vagyok vele sosem fog felbátorodni, mert van kibe kapaszkodni. Ha jövőre tenném ugyanezt, szerintem akkor is ez lenne. Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem minél kisebb, annál kevésbé fog később emlékezni az esetleges kezdeti nehézségekre és bízom benne, hogy majdcsak talál egy hasonló szelíd társat magának. Amúgy nagyon aranyos társai vannak az ovónéni szerint is. Ha érdekel későő megírom, hogy miként alakultak az első napok.

Szeritem nem volt jó ötlet, hogy nem ment oviba, minél később kezdi a beilleszkedést, annál nehezebben fog neki menni.

Az meg hogy elkap valamit természetes velejárója annak, ha köözsségbe megy.