3év körüli gyereketeket mennyire engeditek szabadjára a játszótéren?

Úgy gondolom, egészséges mértékben vagyok mellette.

Nem ülök le elmélyülten beszélgetni, viszont nem is járok fél méterre a sarkába.

Ha mászókára megy fel, akkor ott állok mellette, hogy elkaphassam, megfoghassam, ha véletlenül megcsúszna, leesne, a hintánál is a közelben vagyok, de ha pl. bóklászik körbe-körbe, vagy leül homokozni, nem állok felette, hogy ellenőrizgessem.

Ha fogócskázik, se futok utánuk :))

októberben lesz 3 éves fiam.

Én inkább hagyom,de azért figyelem!Főleg ha konfliktus helyzet van!Közbelépek,ha úgy látom mindjárt arrébb löki a mellette álló kisebbet(amúgy nem direkt,csak nem figyel),vagy ha elkezd hisztizni,hogy adják vissza a játékát,mert hajlamos kitépni a másik kezéből.Amúgy meg örülök,ha elvan egyedül vagy mással játszik,feltalálja magát,és ha nincs másra "veszélyes" konfliktus,akkor is hagyom,had rendezzék le egymás között.

Ma pl az volt a "móka",hogy felhúzta a pólóját és belehasalt a homokba,aztán még el is kezdte magát bekotorni...persze a kis barátja egyből elkezdte utánozni:D Na ez pl egyáltalán nem zavart,sőt én személy szerit örülök mikor ilyeneket csinál,egyáltalán nem bánom,ha koszos lesz.Valamiért ez ma nagyon tetszett neki:)

Amúgy egyre jobban elvan a kortársaival,de főleg 1-2 évvel nagyobbakkal,aminek örülök,mert eddig nem volt jellemző.

1,5 évesen is hagytam menjen amerre lát

ha mászni akart hintázni vagy homokozni akkor ott voltam de egyébként nem

most 2.5 éves most már csak akkor megyek ha balhé van vagy hintázni akar

bár most vagy egy nagy gyerek akit lefoglalt magának ilyen célra :-)))

2 éves volt, amikor megszületett a kistestvére, így onnantól fogva általában fizikailag is megoldhatatlan, hogy folyton a sarkában legyek. Akkor azért még kellett volna, nem miatta, ő nem igényelte, hanem a többi gyerek miatt, mert sajnos gyakran verekedett, így volt pár izzasztó helyzetünk.

Most 3 éves, a kicsi meg 15 hónapos. Továbbra sem tudok folyton a nyomában lenni, mert inkább a kicsivel foglalkozom, de szerencsére az agressziója - ha nem is szűnt meg teljesen - sokat csillapodott tavaly óta. Így most úgy néz ki, hogy a fél szemem mindig rajta van, közben pedig a kicsivel homokozom meg hasonlók. Ha hiányzom neki, odajön hozzánk, de inkább a többi gyerekkel van elfoglalva.

A kisfiam épp a hónap végén lesz 3.

A játszótér biztonságos, körbekerített, a játékok újak, normálisak, maximálisan biztonságosak, az aljzaton a mászókák alatt gumialátét vagy homok van.

De mindig szem előtt van (tehát mindig tudom, merre van, nem fordítok neki hátat stb.)- nem vagyok a sarkában már, nem kísérgetem, de annyira vagyok tőle, hogy ha elesne, akkor 1-2 mp-en belül odaugrok, odaszaladok és tudok neki segíteni, vígasztalni stb.

Már néha rám szól viccesen, hogy "most menjél el anya"- és egyre többet egyre jobban kommunikálva játszik a kis barátaival- együtt "főznek" a homokban, fogócskáznak- tehát már inkább közös játék felé mennek. Ott tényleg felesleges vagyok.

A kis barátainak a szüleivel folyamatosan figyelünk egymás gyerekeire is: vannak olyanok, akikkel megbeszéltük, hogy nyugodtan egymás gyerekeire is rá lehet szólni, ha pl. dobálja a homokot, a nyakánál fogva akarja pl. a másikat húzni vagy tolakszik-lökdösődik a játék nagy hevében a mászóka tetején. Ez is egy plusz biztonságot ad: többen többfelé tudunk figyelni. Ha látom, hogy a kis barátja esik, akkor természetesen én is felsegítem stb.

A kis játszótéren van pad: már meg tudom tenni azt is, hogy leülök (főleg, ha a lábamnál homokoznak vagy körbe-körbe bicikliznek), de eszembe nem jutna pl. újságot olvasni vagy elmerülten pletykázni vagy kivonulni a játszótérről bagózni (na azt különösen nem tartom jónak!) vagy "elugrani 10 percre a boltba"- sajnos vannak ilyenszülők, akik otthagyják a gyerekeiket arra apellálva, hogy majd más felnőtt megoldja. Nekem ez nagyon visszatetsző.

Nekem is jól esik a friss levegő és a munka utáni "lazítás", de nem felejtem el, hogy elsősorban azért vagyunk kint, mert a kisfiam szereti, az ő játéka, barátkozása miatt, tehát azért ha alacsonyabb fokozaton is, mint pl. totyogó korában, de azért készültségben kell lenni.

Sok múlik szerintem a megelőzésen is: ha látjuk, hogy megy a vadulás, tülekedés, akkor ha időben szólunk, akkor nem lesz baleset- vagy ha látjuk, hogy a bicikliverseny a hinták felé tevődik át, akkor azonnal kérjük őket, hogy kerüljék el.

Már sokmindent megértenek, betartanak, lehet alapozni erre is.

Szép napot: