Ismerős anyuka nagyon szupernek érzi magát attól, hogy dolgozik bölcsis, ovis gyerekei mellett, miközben látom a szabadnapjain a férjével mászkálnak, véleményetek?

A szabadnap az szabadnap. Van munkája, így jogosult a gyerekeit bölcsibe iratni. Neked meg van gyesed, így maradhatsz otthon. Vagy keress munkát-nem muszáj hivatásos édesanyának lenni (vagy ha már ezt választottad, akkor ne keseregj)- és sétálgass a szabadnapjaidon a férjeddel.

Amúgy meg nagyon helyesen teszik, hogy ápolják a házaséletüket így is. Szerintem csak féltékeny vagy.

Vagy szerinted hogy kéne csinálniuk? Mikor épp szabadnapos, ne vigye a gyereket, helyette te beadod a tieidet?

Hú de rosszindulatú vagy te kérdező!

Én sem dolgozom minden nap,de a szabadnapjaimon is megy a gyerek oviba meg ment bölcsibe is.Két dolog miatt.Kell neki a rendszer,az nem működik,hogy egy napot megy,kettőt nem,aztán hármat megy,egyet nem stb.A másik,hogy én olyankor csinálom a házimunkát,így neki minőségi idő jut,amikor együtt vagyunk.Ja és van egy harmadik is,amiért anya vagyok,nem szűntem meg ember és feleség lenni,nekem is szükségem van kikapcsolódásra,hogy ne legyek olyan zombi mint te.

Add be te is a gyerekeket oviba,bölcsibe,aztán menjél dolgozni,meglátod,hogy az sem fenékig tejfel.Mert eggyel több dolgod van.Eddig csak házimunka,gyerekek,most már hozzá jönne a munka is,ami a fél napot elviszi.Na meglátnám hogy szakadsz meg akkor

Atyaég! Komolyan ilyen megkeseredett anyukák vannak?

Elég sok a szabadidőd, kedves kérdező! Menj dolgozni, lásd el úgy a 3 gyereked, mehetnek majd bölcsibe-oviba!

Nekem ikreim vannak, nevelem-ellátom őket, dolgozom, háztartást vezetek, ápolom a férjemmel a kapcsolatom, ezek mellett pedig végzős vagyok egy főiskolán, épp a szakdolgozatomra készülök. Van időm mégis néha ide benézni, nem csak robotolok. Sőt, néha elmegyünk mi is ide-oda sétálgatni, igaz, általában csak gyerekestül, mert nem szoktuk őket lepasszolni.

Mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy azt az élete megkívánja, vagyis amire igénye van. Nekem ezekre van igényem, így megoldom. Neked meg arra, hogy főállású anya légy, pedig lehetne más választásod....de hagyjuk.

Én nem kesergek vagy nem irigykedek senkire. Nem mondom, hogy nem fordult már meg a fejemben, hogy de jó ennek vagy annak, mert milyen könnyen megtehetnek dolgokat...aztán a következő percben már az van a szemem előtt, hogy nekünk mit kell tennünk azért, hogy jobban-szebben élhessünk és mi az, amit már meg is tettünk vagy épp teszünk ennek érdekében. A férjem is tanul/dolgozik és én is. Szerintem csak ez vihet előrébb, a gyerekeinknek pedig jó példa...én is ezt láttam otthon, nem a kesergést. Azt láttam, hogy mindenhez úgy kell hozzáálnni, hogy sikerülhet, de tudni kell, hogy azért tenni is kell.

Tégy valamit, ne unatkozz, ne más életével legyél elfoglalva!!!

Utolsó!

A kérdező kommentjéből eléggé úgy tűnik, hogy a gyerekei óvodások, ő meg abban szakad meg, hogy egyedül van otthon.