Mit csináltok, ha legszívesebben már fejhangon üvöltenétek a gyerekkel, olyan rossz? Pl. Elszámoltok 10-ig, vagy?

legtöbbször: Megmondom, hogy mostmár olyan mérges vagyok, hogy legszívesebben kiabálnék, és otthagyom pár percre míg kicsit lenyugszom. Eddigre általában ő is összeszedi magát és utána sokkal alkalmazkodóbb, amikor visszamegyek "békét kötünk" pár mondatban elsimítjuk hogy mi miért volt, ki mit szeretne...

Néha: előfordul, hogy nekem is kiszalad néhány mérges szó. (Ordítozni nem szoktam) Rögtön kapcsolnak, mert nálam ez már nagyon a leglegleg.

Könyörögni nem szoktam, mint ahogy rájuk csapni sem, szankciók persze vannak, de a gyerkőceim nagyon különbözőek és ezért más dolgok motiválják őket, másféle "büntik" és másféle módszerek kellenek, hogy az általam kívánt irányba terelgessem őket.

Ami viszont mindkettőnél bevált az a hitelesség: hogy nem mondok olyat, amit aztán vélhetően nem fogok/tudok/akarok betartani pl anyukám szokta mondani, hogy "akkor soha..." én nagyon ügyelek rá, hogy hiteles maradjak a szemükben, ha valamit mondok vagy ígérek, akkor azt szentírásnak lehet venni, hogy úgy is lesz. Ezért mindig olyan büntit helyezek kilátásba, amit be tudok tartani - és be is tartom, néha zsandárnak érzem magam, de muszáj, mert időről időre bepróbálkoznak ám,ami egyébként szerintem természetes is. Na meg hát a következetesség, vannak szabályok amiket mindig minden körülmények között be kell tartani, és vannak általános irányelvek, amiktől néha el lehet térni de akkor mindig kihangsúlyozzuk, hogy miért és mennyi időre szólóan. Pl szombaton nem kell a megszokott időben ágyba menni ha nincs másnapra programunk, kicsit lehet tovább játszani. Vagy pl jutalomból választhatnak még 1 mesét kivételesen aznap este...

A pozitív megerősítéssel is sokszor el tudom kerülni a hiszit/időhúzást.

Kislányom 2,5 éves.Nem a könnyű gyerek kategória.Én is már mindent próbáltam, kivétel a verés..inkább a falba verek komolyan.De azon kívül már volt zuhany, ordítás, veszekedés, kedvesen elmagyarázás..stb.

Na most én kifejlesztettem magunknak egy módszert.Mivel már megtanulta hogy úgy is az van amit én mondom, ezért nálunk úgy zajlanak a nem akarom dolgok, hogy csinál valami "rosszat" (pl mostanában imád hadonászni a portörlő nyeles pamacsommal,amit hagyok neki bizonyos szinten, kb addig amíg nem kezdi el az LCD tévét takarítani, meg a 6 hónapos kis öccsét), akkor rászólok szépen de határozottan, amire általában hangos hisztis "de anyaaa" az üvöltő válasza.Erre egészen addig nem vagyok hajlandó figyelni, amíg normális hangnemben nem képes mondani.Általában mire ide elérünk, addigra lenyugszik.Az elején még simán 10-15 percesek voltak az ilyen hisztik, de most már olyan 2-3 percesek.Ezek után szépen elbeszélünk a dologról.Ez eddig úgy néz ki beválik.Lassan megtanulja hogy ordítva SEMMIT nem ér el.És így még én sem bukok ki annyira.