Mit csináltok, ha legszívesebben már fejhangon üvöltenétek a gyerekkel, olyan rossz? Pl. Elszámoltok 10-ig, vagy?

Ott hagyom, és kimegyek az udvarra. Múltkor egy közel 30 éves sámli akadt a kezembe, azt sikerult földhöz vágnom elég rendesen. Szerencsére javítható. :)

Na de akkor már 2 órája tartott a lányomnál a rossz pillanat, és ez este fél 10-kor volt. Szóval nem mindennapos szerencsére. :)

Nekem nem ér semmit a mély levegő és számolgatás.

Ha annyira kiborít bizony ráordítok, ebből legalább ő is látja a helyzet komolyságát és én sem leszek rákos a sok visszafojtott indulattól.

Kislányom 2 éves, azt veszem észre, h kicsit megilletődve nézi, ahogy ordítok, és szerintem sejti, h anya ezt általában így csinálja, várok, amíg befejezi. Nagyon szeret engem, szólongat, h anci-anci, mert szertné, h ne ordítsak, hanem legyek kedves vele újra. Felfedeztem, h ugyanazokat a reakciókat csinálja, mint én, pl. földhöz vág dühében ezt-azt. (Ilyenkor elszégyelem magam, h ilyen hülye vagyok én is.) Kivéve kisebb korában,a kanálhajigálósban. Azt nem tőlem látta...

Venni fogok egy positív fegyelmezésről szóló könyvet Pl. Joe Frost-tól, mert ez már az én idegeimnek sem jó.