Adnátok tanácsot, min kellene változtatnom a 2,5 éves kislányommal kapcsolatban? (ld lent)
Konkrét példák, amikkel már annyira felbosszant, hogy remeg a kezem és legszívesebben ordítoznék vele...
Minden este elárasztja a fürdőszobát, mert kilocsolja a vizet a fürdőkádból. Nem kéne megengedni neki, hogy játsszon, hanem 5 perc alatt lemosakodni, és ennyi? Nem tudom, hogy ez tényleg jó megoldás-e. Néha képes szépen eljátszani.
Leülünk ebédelni. A 16 hónapos öccse eszik, ő csak csipeget és idétlenkedik. Rá kell szólnom többször, hogy üljön meg a széken, ne mászkáljon kajával a kezében. Pici kora óta válogatós, amikor próbálom kínálgatni azzal, amit mindenki más eszik, azt mondja, "undorító". (Van, amit a kicsi sem szeret, nem erőltetem nála sem, de legalább rendesen eszik.) A kicsi ezután nem sokkal elalszik. Ő még játszani szeretne, kitalál mindent, alkudozna, ha nem kap semmi engedményt, visít, hisztizik, amire persze az öcsi is felébred, és akkor tényleg oda az egész napom. Vagy kitalálja, hogy ő most éhes, és elkezd szintén nyávogni vagy visítani.
Kb úgy érzem, hogy sikerült összehoznom egy igazi idegesítő kis zsarnokot, egy olyan kis libát, amitől mindig is tartottam, nehogy ez legyen :S.
Sokszor úgy érzem, hogy tudna ő okos, és aranyos is lenni, de ez vmiért nem tetszik neki. Már fogalmam sincs hogy álljak hozzá.
Gyakran, ha beszélek hozzá, oda se figyel, vagy ugyanúgy folytatja a hülyeséget, esetleg a kérésem ellenkezőjének áll neki.
Olyan is van, hogy "sunyiskodik". Pl délutáni alvásnál képes fél órát mozdulatlanul csendben feküdni, és a ha kimegyek, felkel és pakol, amitől persze az öccse is felkel, és megint oda az egész nap.
Nem tudom, túl sokat várok-e tőle, de már úgy érzem, hogy minden nap egy kínlódás, és valaki megtaníthatna bánni egy ilyen természetű gyerekkel, főleg a dackorszaka idején.
Tudtok vmi okosat mondani?
Ha csak ketten vagyunk, akkor sem jobb a helyzet... Ha van kedve jó fejnek lenni, akkor az, de ilyenkor is megy a hiszti meg a duzzogás, meg a csakazértsem.
Nyilván nem egyformák az igényeik, de pl enni, aludni csak kell, és egymáshoz alkalmazkodni is meg kellene tanulni. Az oviban sem vándorolhatna evés közben, és hiába találja ki egy óra múlva, hogy enne, na meg a többiek pihenését sem zavarhatja. Egyébként nem is vették fel, mivel én itthon vagyok... Pedig az az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy a többi gyerek társasága, illetve maga a helyzet, hogy nem vagyunk összezárva, sokat javítana az egészen.
Nekem is ez a taktikám, hogy víz leenged és vége, de eddig semmi eredmény. Visít, bömböl és másnap ugyanúgy megcsinálja.
Most azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogy a fenébe éljük túl egyáltalán az elkövetkező másfél évet, amíg végre esély lesz bejutni az oviba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!