Más is szokott így járni?

Kisfiam 2,5 éves, eleven gyerek, kemény akarata van, kiabálós, de nagyon okos, tündérke mindemelett. Pár hónapja küzdünk naponta, nem fogad szót, ellenkezik, nem teszi, amit kérek. Persze nem egész nap, de vannak ilyen perceink is. Ma pl patikában voltunk, babakocsi nélkül. Elfut mellőlem, tépkedi a papírokat, feldönti a papír reklámtáblákat, sőt mikor fizettem, kifutott az ajtón. Hiába kérem, szólok, felteszem a pultra, na akkor meg ordít, hát leizzadtam. Az emberek csak bámulnak, sőt ma egy néni meg is jegyezte, milyen rossz kisgyerek. Naná, hogy megvédtem a fiam, nem rossz, csak kicsi még és eleven. A lányom is alakított néha, ő is eleven volt, de azért szót fogadott, a fiam nem. Hazajöttünk, és nagyon mérges voltam, mondtam neki, hogy nem szabad így viselkedni. Láttam rajta, hogy megbánta, itthon levette a kis ruháit egyedül, még a szekrénybe is bedobta, és jött utánam, hogy: aja, nem jeszek jossz kisfiú már! A szívem szakadt meg érte, de nem értem, miért bújik bele a kisördög, ha elmegyünk itthonról. Vagy nekem vannak irreális elvárásaim vele szemben, és ez normális az ő korában?