Hány éves korától engedted ki kisgyrmeked az udvarra, kis faluban esetleg az utcára a többi gyerekkel, úgy, hogy nem voltál kint vele?
válasza:Az udvarra 4 évesen.
Az utcára is 4 évesen, de 8-12 éves nagylányokkal.
válasza:
válasza:2 éves, az udvarra simán kiengedem egyedül. Sorházban lakunk, hátul picike a kert, nincsenek veszélyes dolgok. Olyankor nyitva van a teraszajtó, simán látom, mit csinál. Ha gondja van, be tud jönni.
Utcára egyedül nem engedem, zárva is van az első kapu, mert menne, de nálunk olyan tuskó, őrült autósok vannak (4-5 gyerekes szülők), a 30-as táblánál is 70-nel száguldoznak.
Köszönöm a választ!
A lányom 4 éves, borzasztóan idegesti ha kint vagyok vele, mikor itt vannak a barátai. 4 fiú 1,5-9 évesig. Én meg megőrülök, ha kimegy z utcára pl biciklizni velük, mert félek, hogy kimegy a főútra. Persze tudom, hogy nem megy ki, mert tudja, hogy tilos, és veszélyes, de nagyon aggódom. Elmúlik egyszer? :)
válasza:Hát , látod, nem tudom... :( Ha visszagondolok, mi mindent képes voltam megcsinálni 6-7 éves koromtól, akkor ha szülő lennék, szarrá aggódnám magam... :( Pedig nagyon szófogadó, rendes gyerek voltam, és ovisként NAGYON visszahúzódó, teljesen introvertált... De 6-7 évesen elkezdtem picit "vadulni", és imádtam mikor kint játszani, mikor meg otthon "kockulni" a tv előtt ,vagy valami magányos szenvedélyemnek élni már kisiskolásként (szerettem kísérletezni, statisztikákat készíteni, tudományos folyóiratot olvasni stb). Na, szóval , amikor épp kint játszottam a többiekkel, bizony naponta horzsolásos volt a térdem, élveztem ,h állandóan elesek a salakon a bicajjal, ott "krosszoztunk". :D Meg kimentünk poénból autóstopplni a mező túlvégén levő főútra, meg száguldottunk a bicajjal a járdán, ráadásul kisváros... Te jó ééég :( ... Ha a gyerekem ilyet fog csinálni, szanaszéjjel fogom aggódni magam... :( Pedig isteni volt gyerekként ez a szabadosság, de ha belegondolok, akár nagyobb bajom is lehetett volna ,de szerencsére sose ütöttem meg magam túlzottan... Hiába voltam együtt nálamnál nagyobb (és kisebb) gyerekekkel, kisiskolásként, a veszély ott leselkedett. Egyik pajtásom az intenzív osztályon kötött ki, mert túl nagy mezei ugratóra ment rá bicajjal... :S
Szóval ezen én is gondolkodtam már, fogalmam sincs, mi a megoldás... :( Amúgy is nagyon aggódós vagyok, ha szeretteimről van szó... fogadd együttérzésem.
hihi... Kööszönöm szépen! :)
Egyrészt jóanyám belémnevelte a paranoiát. Másrészt, ahogy te is írtad, amiket mi is megcsináltunk kisiskolásként... Nagyközség, a falu utolsó utcájában laktunk, legörkoriztunk a főúton, leszánkóztunk a legmeredekebb lejtőn kukászsákon... Fáramásztunk, meg mindenféle borzalom. Nem tiltok neki úgy semmit, ésszerű keretek közt nyilván, de a frász kerülget... Majd talán "kinövöm"
válasza:Értelek, bár ez nem paranoia. Se te, se én nem vagyunk paranoiások. Ezt egész egyszerűen úgy hívják: túlzott aggodalom, melynek egy szintig van reális alapja.
Evvel szemben a paranoia esetén nincs reális alapja a félelemnek, üldöztetésben "hívésnek"; azért hívják paranoiának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!