Miért csak autózik a fiam?
Elmúlt 2 éves, és kb. 1 éves kora óta kizárólag csak az autók érdeklik. Azokkal is csak úgy játszik, hogy tologatja, ide parkol, oda parkol, erre mennek, arra mennek. Minden más játékot pillanatok alatt megun, a neki való kirakós még ami fél napig érdekes volt, de már könnyen kirakja, így az sem. Építőkockái is vannak, de csak autópályát vagy garázst akar építeni. Ha elmegyünk játékboltba, hogy válasszon valami újat, csak autót választ, hiába próbálkozunk mással. Ha ajándékot kap és nem autó, úgy látom rajta, csalódott.
Hagyjam a dolgot és ne próbálkozzak ünnepekkor más játékkal, hanem legyen még kétezerhatszázadik autója is? Olyan jó lenne, ha másnak is tudna örülni.
6-osnak!
Szerintem egyáltalán nem árt egy kisgyereknek ha foglalkoznak vele 7 éves kora előtt. De szerintem rajtad kívül mindenki értette, hogy a válaszomat inkább megmosolyogtatónak, mint komolynak írtam.
Egyébként meg az anyai ösztön, hogy hogyan nevelje a gyermekét szerintem többet használ, mint a Te túliskolázott gyerekpszichológiai monológod. Ez egy bájos kérdés volt, amire kedves és bájos válaszok érkeztek, nem tudom mit kellett ideokoskodni.
Előző beírónak.
Pontosítok: A DIREKT fejlesztés, ami 7 éves kor alatt ártalmas. TAPASZTALATOM. Pedagógus vagyok. De pl kutatók több évtizedes kutatómunka után is kiderítették, adott gyermekek életének bölcsis kortól kisiskolás korukig való követésével, hogy 7 éves kor alatt a direkt fejlesztés (játékos tanulás stb) alapvetően árt az ÉRTELMI FEJLŐDÉSNEK HOSSZÚ TÁVON (míg rövid távú látszat eredménye van csak). Valamint neurotizálja a 7 év alatti gyerekeket. a direkt fejlesztés. Megvannak a módszerek, hogyan építhetünk az óvodáskori, bőlcsödéskori életkori sajátosságra, amit látens tanulásnak hívunk, tehát magyarán ÖNTUDATLANUL, SZIVACSKÉNT SZÍVJÁK MAGUKBA a pici gyereket a tudást, infót. A szájbarágás szinte csak árt, ilyen életkorban.
Lehet játszani iróniával (vagy avval kimenteni magát, utólag az embernek), de itt gyermekek fejlődéséről, lelki és intellektuális épségéről van szó, ami nem vicc.
Úgy gondolom, teljesen helyén való, ha szakmai TAPASZTALATOMMAL segítek a kérdezőknek.
Szerinted van értelme az irigységednek azon kívül, hogy "most jól meg mondtad a magadét" egy (urambocsá) iskolázottnak, aki kellően jól ismeri a kisgyermeki lélek működését, és avval összefüggésben a fejlődési szakaszainak jellemzőit? Mi értelme a presztízsharcnak? Segíteni vagyunk (vagyok) itt.
Nem sértődésből írtam (sajnos írásban nehéz jelezni a hangulatot), hanem a gyermekek érdekében, hogy hatékonyabban tudjunk nevelési kérdésekről beszélgetni. Ennek látom értelmét, és nem az emberi játszmáknak. A felnőttek többségének sajnos saját maguk fontosabbak, mint a gyerekük.
("Jóóól megmondom a szakembernek... "
"Majd jóóóól ráncigálom a tulipánt, meg növekedés serkentő hormont használok, hogy a saját képemre MIELŐBB formálhassam, mert nem érdekem kibontakoztani őt"
és hasonlók - evvel nem teljességében az előző beíróra utalok, hanem általában sok szülő sajnálatos hozzáállására.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!