Hogyan boldogulsz 2 gyerkőccel,2 év korkülönbséggel az elején?

Pont két év van a nagyobbjaim között, 22 hónap a középső és a kicsi között.

Megoldás: hordozókendő! Nálunk mindenben az segített.

:) tetszik az utóirat:D

Nálunk a pici korábban jött 4 héttel így az elején vagy szopizott vagy ordított....

Szerintem túl kell élni ezt az időszakot,még adj pár hetet, és a nagy is megszokja az új felállást.

Amúgy 25 hónap van a kettő között.

A mottóm ez volt az első pár hónapban:"Csak a következő szoptatáson legyünk túl":)Ennél előrébb nem tudtam tervezni...a hordozó kendő nekünk nem jött be.

Szerintem fontos,hogy legyenek szabályok,elondod a nagynak,hogy nem dobálózunk,az fáj a tesónak és ezt sokszor kell ismételni, sokkal türelmesebbnek kell lenni mint előtte(tudom nehéz)és sokat sokat kell dicsérni!!!Pl én a kicsi pelenkázása közben mindig mondogattam,hogy "látod milyen ügyes bátyusod van,milyen szépen játszik,és tudod,hogy nagyon szeret téged"Igy a picihez is beszélsz,a nagyot dicséred.Eleinte mindenben segített,hizta a pelust,a cumit, a lábát moshatta fürdetéskor,ez is segít.

Szoptatás közben én nem külön széken ültem,hanem a nagy matracán,amin alszik,így mellém tudott jönni,játszunk olvasunk vagy...(ezt kicsit elszúrtam) de mesét nézünk.Sajna a pici érkezése után szokott rá a mese nézésre(csak dvd,nem TV)de tényleg olyan sokáig evett a pici eleinte, hogy egy idő után már nem tudtam mivel lekötni...

Aztán teltek a napok,hetek és szépen alakult minden...nálatok is fog,ne izgulj!!!

Kajákat meg a legegyszerűbbeket csinálj,nem baj,ha egy ideig nem túl változatos,vagy többször főzöl tésztát,túl lesztek a kezdeti nehézségeken és utána menni fog!!

kitartást!!!:)

szia, nálunk ugyan 2 és fél év a különbség, és a nagy nem dobálózott, de nagyon nehéz volt... a nagy nagyon féltékeny volt, bármi áron felhívta magára a figyelmet. nálatok is a dobálózás ezért van. azt most nem taglalom, hogy szerveztem a napokat az elején, mert nem szerveztem, lehetetlwen volt. a kicsi hasfájós volt, állandóan kézben akart leni, ami a nagynak persze nem tetszett, de volt, hogy úgy labdáztam a naggyal, hogy a kicsi a kezemben volt. vagy szoptatás közben is lehet olvasni a nagynak, legalábbis az elején. sajnos nálunk a nappali szoptatások kb, 7 hsóan amiatt maradtak el, mert közben a nagy is mindig ott nyüzsgött,akart valamit, és ez elvonta már akkor a kicsi figyelmét. arról nem beszélve, hogy iszonyú kialvatlan voltam, nulla segítséggel. rémálom. még a legjobb volt, ha kimentünk a játszóra, mert a babakocsiban sokat aludt a kicsi, és közben minden erőmmel tudtam a nagyra figyelni. aztán szépen kialakult az alvása, lett napirend. a nagy még a mai napig is féltékeny, az elején elutasította a kicsit, tudomást se vett róla, vagy ha igen, negatív kijelentés formájában, én ezt sose tiltottam meg neki, max. igyekeztem árnyalni számára a saját mondandóját, szép lassan hozzáédesítettem a kicsihez. most márnagyon szereti, most épp az a baj, hogy egymás kezéből téik ki a játékokat, ami mindkettőnek épp kell, és csak egy van belőle, meg a mmost ne jöjjön ide, mert nincs kedvem épp vele játszani,a kicsim ge persze még nem érti, milrt nem lehet, és üvöltés a vége...de most már konkért dolgokban segíteni tud nekem a nagy, pl. ma az volt, hogy leültem pisilni, már jó régen tartogattam, és ahogy leültem, elkezdett ömleni a pisi, nem is tudtam volna elállítani, erre csak hallom, hogy jön a kicsi, de megbotlott és elesett, megütötte magát, és nagyon sírt. nem tudtam felkelni....de szóltam a nagynak, hogy menjen már oda, és vigasztalja meg. és megtette, felsegítette, megvigasztalta, aztán odavezette hozzám, és mondta, hogy megbotlott a küszöbben, és én felsegítettem. szóval ilyen is van, de mire ide eljutottunk...iszynú ideg és fizikai erő volt, ide-oda járkálás, egymáshoz igazítás....fú, bele se merek még gondolni most se, hogy nagyjából túl vagyunk a nehezén. szóval, nehéz lesz nektek is, sokat kell majd agalni, mi hogy legyen hogy mindenkienk a lehető legkevésbé legyen rossz, és lesz olyan is sokat, hogy az egyik sír, vagy nyüszög, de várnia kell, mert a másik épp pisil amihez te is kellesz vagy akár olyan is amit most leírtam....de aztán ha türelmes vagy és a végcélra koncentrálsz ,akkor majd túllesztek rajta, és lesz 2 gyermeked, akik nagyon fogják egymást szeretni. ;)

nálunk a nagy 4,5 éves lány a kicsi 20 hónapos fiú

Két fiam van, a kisebbik 8 hónapos, 25 hónap korkülönbség van. Hát tudnék kisregényt írni erről a 8 hónapról, nagyon nehéz volt, de már látom a fényt az alagút végén :)

Szoptatni 4 hónapig tudtam, mert a nagyobbik mindig megzavart minket, zajongott, hisztizett. A pici nagyon sokáig és gyakran szopizott (volna), és mire rendszereződött volna az etetés, egyszer csak nem akart szopizni, kénytelen voltam átállni a tápszerre...

A nagyot nem érdekelte a pici egészen addig, amíg a pici el nem kezdett mosolyogni rá. Attól kezdve elkezdte nyaggatni, valószínűleg szeretgetni próbálja, de ez úgy néz ki, hogy szorongatja a kezét, ütögeti a fejét, mellé/elé/ráfekszik... Sokszor sírás a vége. A pici kezdetektől nagyon türelmetlen baba volt, ha felébredt, egyből elkezdett visítani, mint egy kis sziréna, erre a nagyobbik is volt, hogy elkezdett sírni - hát néha már én is sírni tudtam volna...

Most már beállt a napirendünk, a pici is megtanult várni, a nagyobb is jobban alkalmazkodik. Most az van, hogy ha a pici alszik, a nagy szépen eljátszik valamivel, de ha a kicsivel foglalkozom, akkor persze eszébe jut, hogy most anya olvasson mesét/gyurmázzunk/menjünk akárhova stb... :) Ha a kicsit etetem, a nagy egyből nekiáll csörömpölni, hangoskodni mellettünk, így nem egyszerű nyugodt körülmények között új ételeket kóstoltatni :/

A mesenézés, meseolvasás szopizás-etetés közben nem működik nálunk, a hordozókendő sem (bár néha nagyon jó szolgálatot tett).

Egy dolog látszik most működni: a nagynak mindig elmagyarázom, hogy milyen érzés a picinek, amit csinál vele. Pl. "neked milyen lenne, ha odajönne egy nagyobb gyerek, és szorongatná a kezed?", "te szeretnéd, ha éppen aludni akarnál és én odamennék hozzád kiabálni, zajongani?". Illetve az ő szemszögéből magyarázok el neki dolgokat, pl. "ha zajongsz, amikor a kistesó eszik, kétszer annyi ideig fog tartani, és addig nem tudok veled játszani".

A legújabb konfliktusforrás most már a játékok birtoklása, ugyanis a pici elkezdett mászni és minden érdekli. Most van nálunk is az, hogy "ne jöjjön ide", "vigyük el innen" stb. Ha nem engedi a nagyobbik játszani a picit, és elveszi a játékát, meg szoktam kérdezni, hogy "akkor adjam oda neki az egyik kisautódat?" Ilyenkor rögtön visszaadja neki a játékot.

Arra igyekszem figyelni, hogy a pici ne a nagy kedvenc játékaival játsszon, de most már előfordul, hogy a nagy odaadja neki a saját játékát, vagy ha sír, odamegy megvigasztalni. Ilyenkor nagyon megdicsérem.

Abból sok veszekedés volt, hogy nem szabad bemenni a kistesó szobájába, ha éppen alszik, de nagy nehezen sikerült betartatnom ezt a szabályt. Csukott ajtó, bébiőr - így alszik most a pici, télen pedig babakocsiban a teraszon aludt, mi a naggyal pedig bent voltunk.

Szerintem egy bébiőr mindenképpen hasznos lenne nálatok is.

Én lelkileg arra készültem, hogy az első év cudar lesz, ahhoz képest most már egész jól elvagyunk. Sok segítség kellett az elején (párom, mamák), de 6 hónap után már egyedül is egész jól elboldogultam a két aprósággal. Szóval kitartás, hidd el, minden hónap egyre jobb lesz!

Kedves kérdező, a hordozókendők közül szívből ajánlom a Nandu kendőt, négyezer körül kapsz, van a teszveszen, vaterán is általában. Nekünk nagyon bevált.

Másik, ami eszembe jutott: nálatok eddig szabad volt a kanapén csúszdázni, autókat csúszdáztatni meg ilyesmi? Mert ha igen, akkor már rég elszúrtad, bocsánat, hogy kimondom. Ha pedig nem, akkor most ne engedd, hogy új szokásokat vezessen be a nagyobb, csak azért, mert most nem csak rá figyelsz!

A szabályokat mindig be kell tartani, függetlenül attól, hogy van tesó vagy nincs, legalábbis én ragaszkodtam hozzá mindig. Nálunk egyébként sem a fiam, sem a kisebbik lányom születésekor nem alakultak ki ilyen helyzetek, nem tudom, mit csinálhattam jól, talán a jó felkészítés, tényleg nem tudom... Soha, egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a nagy(ok) bántani akarták volna az aktuális kicsit.

Nekünk a hordozókendő alap, minden gyerekemet hordoztam, csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni róla.

A másik, hogy én tettem egy kiságyat a hálószobába is, napközben ott aludt a pici, hogy a nagyot/nagyokat ne kelljen csendre inteni, ne kelljen kirakni a saját szobájából. Így mindenkinek jó volt. Volt egy textilmózesünk, abban vittem le a nappaliba a csöppet, ha épp ott volt dolgom és nem akartam kendőzni, sokat aludt a teraszon babakocsiban is. Jó megoldás a gyerekszobán a babarács: amögött játszottak a nagyok, míg a kicsi a másik szobában, így sose volt probléma. Persze a babarács elfogadtatását nem a kistesó születése után kell elkezdeni, mert akkor tuti ellenkezést szül. De nekem már az első babánál is a gyerekszoba afféle nagy járóka volt, így volt ideje megszeretni.

Csukott szobaajtó esetén ajánlom a bébifont, remek találmány, én így szoktam a kertbe kimenni, ha a kicsi benn alszik.

Amúgy pedig kitartás, lesz ez még sokkal rosszabb! :-) (Bocs, ezt nem hagyhattam ki. :-D Nekem nagyon békésen teltek a kisbabás hónapok, azok voltak a legjobb időszakok. Most egy lassan 5,3 és 1 éves örökmozgó mellett sokkal nehezebb, hárman háromféle csínytevést eszelnek ki egyszerre. :-D)