Hogy kezeljem a fiam félénkségét? Vagy ez is csak nekem szól? Jön az ovi, ott mi lesz?

3,5 évesem már kicsi kora óta megfontolt, nyugodt gyerek, nem az a kíváncsiskodó típus. Az első játszóteres nyáron minden játszóterezés közben minimum két sírás volt, olyan szituációkban pl., hogy kitalálta, hogy ő csúzdázni szeretne, szaladt a csúszda felé, de közben más gyerkőc is odaszaladt (csak a csúszda felé), a fiam meglátta, megtorpant, és mintha azt mondaná, hogy "nee, én csúszdázok" elkezdett sírni, de nem ment oda. Ez kb. 1,5 évesen. Azóta eltelt két év, már edződött, gyerekekkel eljátszik, főleg inkább az ismerősökkel, de most is volt egy ilyen sírós esetünk:

levittük a labdát, hogy labdázunk. Két nagyobb fiú odajött, és megkérdezte, hogy ők is focizhatnak e. Mondtuk, hogy igen, de ők egymásnak "passzolgatták" a labdák. Mondtam nekik, hogy a fiamnak is rúgják, mert ő még nem tud annyira gyorsan szaladni a labda után (a félénkségéből is kiindulva, meg amúgy sem), mindig a nagyok érték el. Egy ideig még tűrte, próbált lépést tartani a nagyokkal (5-6 évesek lehettek), de a végén már csak annyit mondott, hogy "anyaaaa, veled labdázoooook...." és elkezdte a sírás.

Hiába mondom neki, hogy beszélje meg a fiúkkal, persze, hogy ők nagyobbak, nem az ő dolguk a kicsiket pesztrálni, és ha nem mondja neki senki, persze, hogy fel sem fogják, mi a szitu. De mi lesz így az oviba, ha vegyes csoportba kerül? Ott nem lesz ott anya, hogy sírjon. Csak azt nem akarom, hogy ott nem sír, gyűjti, gyűjti, aztán meg valamilyen szokatlan módon jön ki itthon rajta a sok sérelem (öcsém ezért lett asztmás állítólag a bölcsiben)

Hogy kezeljem, hogy erősítsem benne, hogy menjen, kérdezze meg, hogy játszhat e ő is, beszélje meg, van szája, tud beszélni (nagyon is régóta már és elég sokat :)) Mi a jó megoldás ilyenkor. Erőltetni nem akarom, meg azt sem, hogy azt gondolja, nem állok mellette.

Bocs, hogy hosszú lett, és köszi ha válaszoltok.