Mikor fogja megérteni, hogy nem mi vagyunk az " igazi" szülei?
Ez kicsit bonyolult...
A párommal 22 évesek voltunk, amikor megszülettek a hármasikreink, Balázs, Blanka és Miki ( most 5 évesek). Még nem volt saját lakásunk sem ezért a szüleimmel laktunk. Azóta mind a ketten befejeztük az iskolát, én alsós tanár a párom pedig mérnök lett. Vettünk egy szép családiházat is. Apukám sajnos meghalt, amikor az ikrek kb 2,5 évesek voltak. Anyukám pefig itt maradt terhesen. Sajnos róla is kiderült, hogy beteg. Az orvosok úgy döntöttek, hogy meg kell császározni. Addigra már nagyon beteg volt és sajnos pár nap múlva meghalt... felvetettem a férjemnek, hogy mi lenne, ha magunkhoz vennénk az öccsémet, Bencét. Ő egyből beleegyezett. Bence most 2 éves és 2 hónapja született egy kisfiunk, Donát.
Nagyon jól megvagyunk így heten. Mindenki a mi fiunknak tekinti Bencét is. Engem anyának, a páromat pedig apának hívja. Amikor nézzegetjük a képeket mindig mesélek neki a szüleinkről és őket is apának és anyának hívja. Nem várjuk el tőle, hogy már most megértse csak szeretnénk jól csinálni... én spha nem tekintettem őt az öccsémnek, inkább mindig is a fiamnak. A párom is a sajátjaként szereti, nnyira odavan érte, mint a többi gyerekünkért :) A tesói is nagyon szeretik, de alapból is öszezartóak. Soha nem kivételezünk egyikkel sem.
Mikor fogja felfogni, hogy nem mi vagyunk az " igazi" szülei? Hogyan segíthetnénk még neki?
Joga van tudni, hogy mi történt a szüleivel, és hogy került hozzátok!
Ezt mindig az Ő értelmi szintjének megfelelően kell elmagyarázni
Szerintem jól csináljátok.
Szépen mondogatni kell neki, nyitottan kezelni, mutogatni a képeket stb. Az, hogy mikor "esik le" neki, azt majd az idő hozza el. Valószínűleg, amikor majd megérti, hogy "honnan jönnek" a babák. Mint egy örökbe fogadott gyereknél. Ha majd elég idős lesz hozzá, "elgyászolja a szüleit", és biztos hogy örülni fog annak, hogy ilyen helyre "került".
Gratulálok a szép családhoz!
Köszönjük :)
A környezetünkben mindenki tudja, hogy igazából ő az öccsém, ez soha nem volt titok.
Pl amikor nyaralni voltunk olyan 9 hónapos lehetet. Sétáltunk, Bence a babakocsiban volt az ikrek pedig sétáltak melettünk. Vártunk a fagyinkra és előttünk egy néni állt a sorban. Megfordult: Jaj, de szép gyerekek! Hogy hasonlítanak mind a kettőjükre! Viszont apuka, ez a pici..... én elbeszélgettnék a postással, nem biztos, hogy a magáé.... Hát én köpni- nyelni nem tudtam, a kicsik még nem is értették. A férjem megszólalt: Ne tessék aggódani, tudom. Ő a feleségem öccse :D olyat nézet....
Mindig nézegetjük a fényképalbumot, Bence ül mellettem és mesélek neki. Az albumban az összes családi kép benne van. Mesélem neki, hogy láttod ott ülünk a hintában én és a szüleink. Láttod ők a te szüleid is. Sajnos betegek lettek, és a mennyben laknak, és onnan vigyáznak ránk és szeretnek minket... nem tudom, hogy mennyit ért, de ezt kb hetente megcsináljuk és van, hogy ő hozza, hogy meséljünk :)
Amikor pedig kimegyünk a temetőbe mondjuk neki, hogy ők is a szülei, de a nagyszülei is. Ő úgy mondja mostmár, hogy mamanya és paapa :)
Szeretnénk, ha tudná, hogy mi történt, de megterhelni sem szeretnénk....
Valami ötlet? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!