Akinek nagyon anyás volt első gyermeke, hogy viselte a kistesó érkezését?

Nálunk 2 év és 2 hét a korkülönbség. Semmi gond nem volt a kistesóval. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a lányom olyan szinten kitöltötte a mindennapjaimat, hogy a pocaklakó kistesóra csak esténként jutott időm, akkor simogattam, napközben a lányomat cipeltem, játszottunk, minden olyan volt, mintha nem is lennék terhes. Nem is igazán beszélgettünk arról, hogy milyen lesz az új kis jövevénnyel. Tudta, hogy ott a baba a pocakomban, saját magáról is látott úgy fényképet, hogy anya pocakos volt vele, de nálunk nem volt olyasmi, hogy a kistesó hoz majd neki ajándékot, stb.

Attól nagyon féltem, hogy milyen lesz az a 3 nap, amíg bent kell lennem a kórházban, hogy hogy fognak apával boldogulni, de abszolút jó volt. Reggel indult meg a szülés, apa bevitt a kórházba, ott volt amíg szültem, utána hazajött a kislányunkért, és együtt visszajöttek. A lányunk megette a kórházas reggelimet, ebédemet, mintha csak piknikezni jött volna, kiosztotta, hogy apa ide ül, a kisbaba oda ül, aztán közölte apával, hogy induljanak haza. :-) Egyáltalán nem viselte meg lelkileg a dolog. Most már 8 hónappal később vagyunk, az öcsi most tanult meg ülni, és már startol a játékokért. Azt nem szereti a lányom, mert mindent a magáénak tekint, még azt is, amit az öcsi kap. Ezen még dolgoznunk kell. :-) De pl ha sír a pici, akkor megy és megvigasztalja, magától ad neki puszit, visz neki játékot (amit úgy ítél meg, hogy játszhat vele a pici, mert neki nem kell épp).

Az elején káosz volt, hogy a pici ordított, miközben a nagyot akartam reggeliztetni/ebédeltetni, ezeket nehéz volt összehangolni, de pl. sokszor csináltam olyat, hogy átvittem a kiságy matracát a gyerekszobába, a lányom játszott, közben a fiam szopizott.

Biztos nagyon sok múlik a két gyerek habitusán is, a lányom örök zizegő, a fiam egy tündér, folyton mosolyog, jókat alszik, az orrszívást mosolyogva "tűri", ha meglátja a nővérét, már ragyog is az arca. Oltári mákom van vele. Ha olyannak születik, mint a kislányom, akkor biztos nagyobb harc lenne, de úgy néz ki, mintha ilyen piciként már ő lenne az okosabb, ráhagyja a nővérére, ha valamilyen játékot épp nem kaphat meg. Lehet, hogy majd kicsit kell segíteni később, hogy ő is kibontakozhasson.

Őszintén szólva én el nem tudtam képzelni, hogy hogy lesz ez a kistesós dolog, annyira a lányom jelentett mindent, de nagyon könnyen lett helye a szívemben a picinek, sokkal, de sokkal jobb, hogy ketten vannak. :-)

Ja igen, nekünk egy külön programunk van a kislányommal, akkor a mama vigyáz a picire, ezen kívül a égvilágon mindenhova együtt viszem őket, és a lényeg, hogy viszem őket. Ugyanúgy megyünk a játszótérre, ugyanúgy megyünk sétálni, kismotorozni.

Szóval az jó, ha van egy kis időtök, amit csak kettesben töltötök, és az is nagyon jó, ha sokat vagytok együtt hármasban. Nálunk a séták az elején úgy zajlottak, hogy a picit magamra kötöttem Babaslingben, és úgy teljesen olyan volt, mintha csak a lányommal lennék, öcsi meg két perc után bealudt rajtam, nagyon jól érezte magát anyán. :-)