Számodra nem lenne bosszantó, ha az óvónénik "agyonabajgatnák" kisfiad csoporttársát csak mert örökbefogadott gyerek, míg a többi gyereknél nem lenne tapasztalható ez az áhitatós imádás?

Amíg a többi gyerekkel is rendesen foglalkoznak, nem zavar.

Ha ő nem lenne, kivételeznének mással. Nem a gyerek hibája.

Azt gondolom, hogy a szülőknek nem kellett volna az óvónő orrára kötni, hogy örökbefogadott a gyerek. Mert, ahogy látszik, már a kérdező is tudja, pedig semmi köze hozzá. Ez a család magánügye, és szerencsétlen gyereknek igencsak rossz lehet, ha minden kis ovistársa tisztában van ezzel, és ne adj' isten „lesajnálják”.

(Persze nyilván, ha mondjuk egy fekete kisgyerekről van szó, akinek a szülei fehérek, akkor nem lehet eltitkolni az ilyesmit, de normális esetben ez nem kéne, hogy téma legyen.)

Egyébként pedig nem biztos, hogy azért abajgatják, mert örökbefogadott, lehet, hogy sokkal simulékonyabb, alkalazkodóbb, bújósabb magától, mint a többi gyerek (az alkalmazkodás magasfoka elég gyakori az örökbefogadottaknál).

Másrészt pedig azért emelkedj felül ezen szerintem, kedves kérdező, mert tudomásul kell venni, hogy a pedagógusok is emberek, és vannak számukra szimpatikusabb gyerekek, és kevésbé szimpatikusak. Nálunk még első osztályban is az ment, hogy voltak „jó” gyerekek és „rosszak” (érdekes módon egyébként a rosszak voltak többen a tanítók szerint, ami szerintem röhej), és míg mi, a „rosszak” szülei meggebedtünk, hogy elfogadják a gyerekeinket, volt olyan, aki első naptól a tanító néni ölében ücsörgött, és „üntyülipüntyülizték”. Nyilván könnyebb megtalálni a hangot egy ilyen „smúzolós” típusú gyerkőccel, de ebben semmi gond, én speciel örülök, hogy a gyerekem nem ilyen. :) (Mindemellett abban sincs semmi rossz, ha egy gyerek ilyen.)

Harmadrészt pedig ajánlom, hogy olvasgass utána annak, milyen egy örökbefogadás, milyen problémákkal küzdenek a résztvevői! (Nagyon jó könyv pl. Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge c. könyve.) A legtöbb emberben idealizált kép él erről a szituációról, pedig nyilván rengeteg kérdés, probléma van a szülőkben és a gyerekekben is ilyen élethelyzetben.

Elég csak arra gondolni, hogy az a gyerek azáltal, hogy ő örökbefogadott, „más” mint a többiek – márpedig egy kisgyerek nem szeret más lenni!

Nem túl bonyolult átlátni, hogy az örökbefogadott gyerekeknél az a kérdés is problémás, hogy ők nem a mamájuk hasából születtek, vagy hogy ha egy családképet (akár családfát) kell rajzolniuk, számára nem evidens, hogy az övé milyen… Szóval ne irigykedj rá, örülj neki, hogy a ti családotokban nem ilyen bonyolult a helyzet!