Mennyi idős koráig tarthat a dackorszak, hisztikorszak?
Az én lányomnál elég sokáig tartott. Persze volt olyan hét amikor csak 2-3 naponta jött rá de az sem volt vészes, volt olyan hét amikor 2 napon keresztül szinte óránként rájött ez a dolog, és akkor többi nap is okozott nekünk kisebb fejfájást. Bár ha bölcsibe, vagy játszótéren volt akkor sosem volt így gond vele, de ha rossz volt az idő, vagy nem volt rá időnk hogy lemenjünk akkor már könnyebben rájött ez a dolog. De ha letudtok foglalni valamivel akkor órákig nem volt észrevehető.
Lányomnál még ovis korában is többször előjött, ott már az óvónők is panaszkodtak miatta hogy időnként rájött ez a roham, de szerencsére, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen nőtte is ki. Mert egyszer volt olyan nap amikor aztmondtam neki hogy nem, igaz kicsit durcizott meg pityergett de már nem üvöltött és 20 perc után már bele is törődött a dologba. Most 6 éves és azóta nem volt ilyen gond a hisztivel, pedig még hallottam hogy időnként utólag is visszaköszönhet olyan 4-5 éves korban.
Ma volt egy kb. 30 perces ordítása. Hozzászólni sem lehetett, de ha figyelmen kívül akartam hagyni, akkor meg ne hagyjam ott és csak ordított. Nem tudtam mit kezdeni vele.
Még egy kérdés, hogy nagy sírás, ordítás közepette az ölembe akar jönni, akkor felvegyem? Vajon azt szűri le belőle, hogy sírással, hisztivel is célba ér, vagy azt, hogy megnyugtatom ha szüksége van rá. Ma felvettem, amikor kérte, de az ölemben sem tudta még abbahagyni az ordítást, szóval nem tudom, hogy kezeljem ezeket a helyzeteket. Szeretnék következetes is lenni, és a szeretetemet is érezze azért.
Én ilyenkor pont szeretgetem, ölelgetem, közben beszélek hozzá - ezzel terelve a figyelmét. Eddig bejött.
Szerintem sokkal rosszabb, ha látja rajtad, hogy te is befeszülsz.
Bár szituáció függő, hogy mikor vigasztalom, és mikor "lépek át rajta" (figyelmen kívül hagyva).
3-as vagyok.
A mi példánk: fiam motorozott a járdán, majd belement a fűbe (ami mellett ott a főút kb. 1 méterre). Szóltam neki, hogy "csak a járdán!" Ő megint megy a fűbe... Mondtam neki, hogy ha még egyszer megindul az autóút felé - elveszem a motort, és gyalog megyünk tovább. Megint ment a fűbe röhögcsélve...
Elvettem, hazáig ordított - nyilván itt nem fogom szeretgetni, ha látom a "csakazértist"
Ha azt látom, hogy már mindentől kiborul (mert mondjuk nagyon fáradt - álmos), akkor szeretgetem, babusgatom.
Vasalás közben eszembe jutott még egy -köztes - példa :)
Fiamnak van játék dobja 2 dobverővel. Minap a dobverőkkel ütötte a konvektort (nagyon). Szóltam, ne tegye, mert mérges lesz a szomszéd néni IS. Folytatta. Ismét én: "csak a dobon szabad dobolni, ha a konvektort ütöd - elveszem a dobverőket!" Vihogva folytatta.
Elvettem a dobverőket - sírás. Sajnálkozva üvöltött, hogy így most hogy doboljon a dobon.
Na ekkor guggoltam le mellé, és ölelgetve, puszilgatva mondtam, hogy én szóltam, máskor fogadjon szót, menjünk építsünk inkább valamit.
A dobverőket 1 nap után szedtem elő - azóta csak a dobot üti vele :)
Tehát: következetes voltam, de nem hidegvérrel.
3-as voltam
Én ezt a büntetési módszert a bölcsiben láttam - és "nagyon tetszik". Ott, ha valami nagyon rosszat csinálnak a gyerekek, akkor leültetik őket egy székre (szigorúan), hogy "gondolkozzanak el a rosszaságukon" :). 5 perc múlva odahívja őket magához a gondozónő, és ő is ölelgetve - szeretgetve újra megbeszéli velük. Így van bünti is + kedveskedés is.
(3-as)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!