Tapasztalt anyukák! Ti hogyan kezeltétek az ilyen szituációkat? Viselkedési probléma!

Remélem, az első csak viccből linkelte be azt a "remek" írást.

Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor elkezdenek vadulni, akkor már mit sem ér a kedves magyarázás. Főleg, hogy pontosan tudja, hogy fáj, azért csinálja.

Én ilyenkor letettem, és ott hagytam. Esetleg elszeparáltam fizikailag is, bezártam a nappaliba a gyerekrács mögé. Ha ez nem volt megoldható, hanem jött utánam sírva, akkor is hagytam pár percig főni a levében, nem foglalkoztam vele. Nagyon utálta. 2-3 perc múlva elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, de most nagy szomorúságot okozott nekem, aztán kibékültünk. Nem állítom, hogy egy csapásra megoldódott a probléma, de viszonylag hamar leszokott róla.

Úgy gondolom, hogy a szülő megütése az a dolog, ami semmilyen életkorban nem tolerálható. (Kivéve persze azt, amikor a kisbaba jókedvéből csapkod olykor esetleg fájdalmasan is, de itt nem erről van szó.)

Ez természetes. Nálunk 21 hónaposan jött elő, és vicces volt, mert elmentünk nyaralni, anyukám búcsúztatott minket, férjemnek a lelkére kötötte, hogy vigyázzon ránk, erre mikor hazaértünk, a férjem volt tele karmolás- és harapásnyomokkal, amiket a lányunk ejtett rajta. :-) Nagyon nehéz higgadt és türelmes maradni ilyen szituációkban, főleg, hogyha még fizikai fájdalmat is okoz a gyerek. Jól teszed, hogy elmagyarázod, hogy nem szabad, próbáld meg elterelni a figyelmét, ha toporzékol, sír, ordít, akkor ne vond be magad, hanem csendben pelusozd, öltöztesd át (vagy amit kell). Úgy fog ő is hamar kiszabadulni ebből a helyzetből. Ha még forszírozod is közben, akkor csak még jobban belelovalja magát.

A lényeg, hogy te sose üsd meg őt, főleg mert semmi hatása sincs, abból nem fogja jobban érteni, hogy nem szabad.

Én meg úgy tapasztaltam ,hogy amikor már konkrétan hiszti van, semmit sem ér a magyarázat ,egy szerűen nem ér el a tudatig, és gyakorlatilag a saját hangerejétől nem is képes meghallani... utána nyilván beszélünk róla, magyarázok az ő szintjén, de amikor hiszti van, nem. Felesleges. Az oké, hogy érezze, hogy nem éri el azt amit szeretne ,az ember maradjon higgadt és közvetítse a gyerek felé, hogy a feje tetejére is állhat, akkor sem az lesz ,amit anya akar.

Nálam ami bevált: megpróbáltam megelőzni a hisztit pl figyelemeltereléssel vagy ha sikerült bevonni a következő teendőbe akkor kisebb eséllyel tiltakozott. Ha ez nem jött be és mégiscsak terítékre került a hiszti, akkor viszont azonnali hatállyal kimozdítottam a szituációból. Ütést-harapást nem engedtem semmiképp! Nálunk van egy úgynevezett gondolkodó fotel, a huzata miatt mi csak úgy hívjuk, hogy A Kockák, na minden ilyen esetben oda lett száműzve a kis hőbörgő. Nagyon utálta minkét gyerekem, és épp ezért bevált! 19 hónaposan azért még azt ne várd el, hogy magától elnyugodjon és bocsánatot kérjen, de addig nyugodtan ki lehet vonni a forgalomból, míg az eredeti ok feledésbe merül és már csak az elkülönítés feletti kínja miatt ordít majd. akkor lehet mondani neki, hogy ne kiabálj mert mondani szeretnék valamit, figyelj, nagyon rosszul esett/fáj amikor stb... mindig a viselkedését , a konkrét tettét minősítsd, soha ne őt magát! Ne várj tőle ígéretet hogy többé bla-bla, mert úgyse tudja betartani. Azt viszont nyomatékosítsd, hogyha legközelebb ugyanilyen előfordul, akkor ez-meg-ez lesz a szankció (nálunk a kockásra ülés ugyebár). És nagyon fontos: pozitív dícsérettel nagyon lehet rájuk hatni, úgyhogy akár nyugodtan túlzásokba is eshetsz, hogyha pl kicsit pityereg de nem vált ordenáréba, akkor kicsit később dicsérd meg őt a füle hallatára valaki számára fontos személynek, hgy de bezzeg milyen ügyes volt mert nem hisztizett! minden apró nüansznyi pozitív viselkedésről nyugodtan nyilatkozz magasztaló módon, ennek nagyon tudnak örülni, aztán visszább lehet venni ezt apránként... de az átlendítés időszakában jól jöhet. És nem tudom, mennyire beszél már ,de ha kicsit igen, akkor adj támpontot neki, hogy ilyenkor nyugodtan mondja hogy ő most dühös stb. Sőt, mindezt közvetítsd felé úgy, mint aki teljesen megérti és elfogadja az ő érzéseit pl megértem ,hogy csalódott vagy, amiért ez-meg-ez történt... tanítsd meg rá, hogy felismerje és kimondja az érzéseit. Az is jó lehet, ha alternatívát adsz kezébe a mérge kiadásához: pl amikor megmutattam, hogy szoktam csapkodni mérgemben, hogy ' a macska rúgja meg!" és utánoztak és a hisztiből egyszerre őrölt hancúr lett, másnap már alkalmazták is maguktól... vagy adtam neki egy párnát hogy na azt csapkodhatod kedvedre...

kitartás.

ne ijedj meg, teljesen normális életkori dolog amit a lányod produkál. az én lányom könnyű eset volt, kb ugyanilyen időszaka is volt mint a tiédnek, a fiam viszont hatványozottabban hozta a dolgot kb egyéves korától úgy nagyjából 2,5-ig. És mégis kikupáltam, most 3 éves és egy tünemény! sok türelem, következetesség, és empátia és majd beérik a dolog a te kicsidnél is, nyugi! :) :) :)