Anyukak, szerintetek ez már beteges?

Szerintem egy picit az, de megértelek! Nagyon sok ilyen anyával találkozom mint Te. Az embernek ez ösztönből jön, van aki "para-mami" és van aki nem. :) Persze van közte középút is, én inkább a nem para-mami fajta vagyok. :) Nem bízom rá akárkire a gyermekem, ez nálam evidens dolog, de a rokonokra, akiket már ismer, illetve a bölcsiben teljesen nyugodt szívvel merem otthagyni mert tudom, hogy vigyáznak rá. Ha mégis adódik bármi, egy pici baleset, vagy, hogy elesik, ez bárkivel előfordulhat!

De ennyire nem szabad túlaggódni! Ez ráragad a gyerekre is! Tudod nekem a legkisebb tesómat féltette így Édesanyám...Még a széltől is óvta. Emlékszem már 3 éves is elmúlt amikor még mindig leszedte a mandarin héját és csak úgy merte odaadni Neki mert félt, hogy megfullad. :) Én pedig vettem a bátorságot és úgy adtam oda Neki ahogy volt. Megette és nem lett semmi baja!!! :) Szóval csak lazán, ne parázd túl!!! Az egészséges féltés és figyelem rendben van, de ez picit sok! :)

Teljes mértékben megértelek! Az én lányom 2 éves lesz nyáron és augusztusban megy bölcsődébe. Igazából már nagyon várom és szerintem ő is, mert szereti a gyerekeket és már kell neki a vele egykorú társaság.

Legbelül viszont teljesen össze vagyok zuhanva. Pedig ez az élet rendje! Olyan nehéz "elengednem", pedig mi nem vagyunk az a tipikus "baba-mama összenőve" kategória. Sosem neveltem úgy, hogy csak a "popsimban" érezze biztonságban magát.

Ettől függetlenül minden este nyugtalanul alszom. Állandóan a lányom jár a fejembe, hogy mi lesz, hogy lesz?!

Nagyon nehéz lesz az első 1-2 hónap nekem, a lányom szerintem észre se veszi, hogy nem vagyok ott. Minden esetre tartanom kell magam, mert ha bőgni fogok éjjel-nappal az se nekem, se a lányomnak nem lesz jó.

Igen, egy kicsit beteges az aggodalmad, ami nem tesz jót a gyereknek sem és neked sem.

Nem jó, hogy eddig se bíztad senkire , bár így nem tudom elképzelni, hogy hogyan tudsz elmenni orvoshoz, fogorvoshoz, fodrászhoz, vagy bárhova.. Az apukára sem bízod rá soha? És a nagymamák? Megbízhatatlanok? A te édesanyád téged is felnevelt és benne megbízhatnál, van tapasztalata.

Az óvó néniknek ez a hivatásuk, ez csinálják minden nap, értenek hozzá és van benne gyakorlatuk. Erre gondolj és arra, hogy a gyereknek fejlődnie kell, meg kell tanulni szocializálódni, kapcsolatot teremteni, reagálni, meg kell tanulnia, hogy nem csak ő van a világon, nem lehet minden csak az övé, szóval rengeteg hasznos dolgot fog megtanulni. Arra gondolj, hogy minden a lehető legjobb lesz, nem fogják bántani (annyira semmiképp sem, hogy ne élje túl), és ügyes, okos gyerek lesz, akire majd büszke leszel. Ezekre gondolj, bátorság!

sajnálom, hogy a szüleid elhagytak, de ha a nevelőid szeretettel voltak irántad, akkor ez talán nem is baj..mert ha a szüleid ennyire nem kötődtek hozzád, akkor csak rossz lett volna neked.

Biztos azért is vagy ennyire aggódós.

Én is nagyon nagyon paráztam, és a lányom már október óta bölcsis, de még ma is úgy kellett reggel "elmenekülnöm", hogy ne lássa, hogy anya már megint könnyezik..ez egy őrület..nem tudom magam én se leállítani, mikor dolgozom, csak rá gondolok, és úgy rohanok haza mint egy állat, még vásárolni se vagyok hajlandó.

Sztem se normális ez, de azért érzem, hogy október óta kicsit jobb...

Szerintem is ez már bőven túzott féltés.

Hosszú távon te is ki fogsz készülni, és a gyermeked pszichológiai és szociális fejlődésének sem teszel vele jót.