Tapasztalt Anyukák ti mit csináltok ha a gyereketek félti nagyon a játékait?

Pont tegnap volt egy ilyen szituációnk a szintén 2 és fél éves fiúnkkal.

Mindig játszanak a szomszéd gyerekekkel, akiknek van többfajta járgányuk, amikkel a fiúnk előszeretettel szokott játszani, viszont ha az ő motorjára vagy kis bicajára ráül a szomszéd gyerek, akkor szalad a szomszéd gyerek után, hogy szálljon le róla, stb. Szóval ő is elég irigy. És tegnap pont a bicikliből lett a gond, nem engedte, hogy a szomszéd kisgyerek ráüljön. Akkor mondtuk neki, de hát ő is meg szokta engedni, hogy a sajátjával játsszon a mi fiúnk, akkor engedje meg ő is a sajátját. Nem fogja elvenni a másik, csak megy vele egy-két kört és utána vissza fogja adni. Akkor megértette a fiúnk, mondta is a szomszédnak, hogy csak 1-2 kört mehet vele, aztán hozza vissza.:)

Én úgy vagyok vele, hogy nem engedem, hogy irigy legyen, mindig elmagyarázom, ha olyan helyzet adódik. Vagy keresünk egy másik játékot, hogy a másik gyerek is tudjon játszani az ő játékaival.

Hát először is egy 2,5 éves nem érti az "irigy" szót, ezzel nem fogod tudni megmagyarázni.

Aztán, ebben a korban ez teljesen normális, most alakult ki nála az "én" és az "enyém" fogalma.

Úgy kell ezt elképzelni, hogy neki a játékai a "személyes dolgai".

Mint Neked a táskád. Képzeld el, hogy odajön egy nő hozzád a buszon, akit akkor látsz először, vagy esetleg többedszer, mert ő is azon a vonalon utazik, de még sosem beszéltél vele, mert nem ismerősöd. És akkor azt mondja, hogy "be szuper táskád van hadd nézzem már meg", és kiveszi a kezedből, megnézi milyen dezodorod meg mobilod van stb.

Sarkított a példa, de ilyesmit élhet meg.

Alapvetően akkor tudjuk odaadni a személyes dolgunkat valaki másnak, ha megbízunk benne.

Egyes gyerekek könnyebben megnyílnak, és elég nekik, ha rájuk mosolyog a másik gyerek, és máris ott az a "bizalmi légkör", amiben oda adja, más gyerekeknek ehhez több idő kell, és addig féltve őrzik kincseiket.

Kiemelten nehéz helyzetben vannak az első gyerekek, mert nekik otthon sem kell osztozni.

Ez idővel enyhülni fog, lehető legkevesebbet vigyétek ki addig.

igen nincs anyira bő szókincse mint egy felnőtnek

szal sok szót nem ért még, példa mutattásal tudod jelenleg segitni ha azt látja h megosztod vele dolgokat

ő is megfogja esetleg ha van testvére ő segitség lehet ebben

Ó, én meg pont a másikoldal vagyok!

Az én kisfiam 2 éves, de ő meg olyan jószívű, mindent odaad mindenkinek, legyen az bármilyen játék. És annyira sajnálom, amikor látom, hogy neki meg senki nem ad oda semmit. Csak áll és néz szomorúan, nem is érti igazán, hogy akkor most mi is történik, odajön hozzám, és néz rám, legörbült szájjal.

És én sem sokat tehetek, mert a gyerekek anyukái nem szólnak, hogy oda kellene adni a másik játékot, ők azzal tudják le, hogy "Pistike ilyen irigy, az ő játékaival nem játszhatsz!"