Mennyire gyakori, hogy egy 4-4,5 éves gyermek 5 percenként hisztérikus?
Öntörvényű, szemtelen, visszabeszélős (de igen, de nem, de akarom, de ő csinálta), mostanában már hazudós is. Mindenért fenhangon visít, szinte toporzékol. Ha nem kap meg valamit azért, ha nem azonnal ugrunk neki, azért, ha a testvére nem úgy ül, akkor azért.
Apuka szerint normális, korosztályi sajátosság, szerintem túlzás és borzalom ezt hallgatni 0-24-ben. Amikor a kedvére teszünk, akkor sem tud viselkedni, vagy nem lát, nem hall úgy felpörög vagy akkor is beszól, akár a buszon is lejárat - te buta anya, miért nem vettél pl. kindertojást. Nem szeretlek, apát szeretem.
Testvérével nincs ilyen gond, alkalmazkodó, mosolygós, türelmes, kiegyensúlyozott. Hisztériánál még ő vigasztalja a testvérét, odamegy, simogatja, puszilja. A fiamat ez sem érdekli, csak őrjöng.
Néha az az érzésem, hogy nem százas:(
Apuka elzárkozik a vizsgálatoktól, bejelentkeztem gyerek pszichiáterhez, megvétózta, hogy el tudjam vinni.
Tényleg a legtöbb 4 éves ennyire nehéz eset?
Apuka nem szól semmiért.
Jó zsaru-rossz zsaru a helyzet.
Apuka nem változtat, szerinte helyesen neveli a fiát.
Mitévő legyek?
Azért ilyen, mert mindig az történik, amit ő akar. Nem életkori sajátosság, csak rossz nevelés.
Ha nem engedtek a hisztijének, akár hogyan visít, beviszitek a szobájába, és csak akkor jöhet ki, ha megnyugodott, le fog szokni a hisztiről.
Még az sem ártana, ha ilyenkor kapna egyet a fenekére, Nem vagyok a verés híve, de néha hatásos.
Múlkor a forgalmas utcán majdnem kiszaladt a kocsik közé, folyamatosan rohangált, csetlik-botlik, jött a busz, berántottam. Fenhangon üvöltötte, hogy "ne bánts anya" teljesen kiakadtam.
Úton-útfélen leáll idegenekkel, és olyanokat elkezd mondani, hogy szégyenlem magamat. Hiába szólok rá, folytatja, buszmegállóban is odamegy bárkihez.
Születésétől nehéz eset:( csak reméltemm, hogy 4 éves korára legalább a hisztériás rohamai ritkulnak.
2 éves a kistestvére, de nem vette eddig át a 4 évesem rossz természetét:)
Csak néha tényleg megfordul a fejemben, hogy ez még belefér -e a normális, átlagos kategóriába vagy sem.
sia, bocs hogy ezt mondom de tojd le a férjed. szerintem nem normális, főleg hogy írod a születése óta nehéz eset. én nem vagyok szakember de a kislányommal voltak/vannak gondok, sokűig azzal nyugtattam magam hogy majd kinövi, nem nőtte ki. mondjuk nűlunk nem mondta s enki hogy jól nevelem, sőt, anyósom, férjem is úgy gondolta miattam olyan amilyen. szerencsére én nem hiettem el, és eljutottunk a tsmt-terápiára.
ha van kedved bővebben beszélgetni erről, priviben elérhetsz.
Figyelemzavaros hiperaktív a nagyob gyermekem aki 6,5 éves ,ő pont ilyen volt és mára is sokkal érzékenyebb mint egy átlaggyerek,nem viseli könnyen a nemet,gyakran sír ,alkudozik.
Kishuga a 2,5 éves simulékony tündérke pedig velem együtt tanácstalanul és tehetetlenül nézi az eseményeket amikor semmi sem segít ,a kishuga gyakori mondata " Ne cináld ,ana mondta nem szabad !"
Csak reménykedni tudok ,hogy pár év múlva javulás következik be ... bennem is megfogalmazódik néha ami a kedves kérdezőben -> " Néha az az érzésem, hogy nem százas
:( " holott az intelligenciája teljesen rendben van és ha nagyon meg van szeppenve egy helyzettől akkor még viselkedni is képes,leginkább nekem tartogatja a kirohanásait .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!