Két éves gyerek mellett ezek a dolgok elől lehetnek a lakásban nálatok? Érti és komolyan veszi, hogy nem játék? Hogyan értessem meg vele, hogy hagyja abba?

Ha már így le lettem pontozva, akkor leírom, hogy pl a gyümölcsöt sosem tenném olyan helyre, ahol eléri. Mivel a gyümölcs nem játék.

Ha meg meg van nevelve, ahogyan írod is, akkor nem tudsz mást csinálni, mint felpakolni, hogy ne érje el.

És lehet, hogy nálatok nem ennyire fekete-fehér minden, de nálunk igen. Elmondom neki (van, hogy százszor), megérti, és nem csinálja. Mert így szokta meg, meg mert ilyen típus. Tanácsot vártál, én leírtam, nálunk hogy van, erre le lettem pontozva.

Nem érte el azt a kort a lányom? Ó, dehogynem. És néha hullik is a hajam, amikor 6000x kell valamit elmondani. Régen könnyebb volt, akkor hamarabb megértette. Ezért is írtam, hogy most hiába mondod el neki, valószínűleg csak azért is meg fogja csinálni. Vagy elpakolsz, vagy elmondod türelmesen 6000x. Ennyi. Szerintem mást nem tudsz tenni.

Úgy látszik nekem szerencsém van a kislányommal, pedig ő is felér 3 fiúval. :)

Soha semmit nem pakoltam el, minden a helyén van, mióta megszületett.

Mikor elkezdett pakolni, az értékesebb dolgokat leragasztottam a polcra, nem tudta mozdítani, nem érdekelte. :) Ha valamit levett, engedtem, had nézze meg és együtt visszatettük a helyére.

Kaja a pulton van, nem éri fel, nem játszik vele. A tv-t egyedül ki be kapcsolja, ha valamit nézünk, felteszem a tv állványra a kapcsolót és nem tudja elkapcsolni. Ha valamit nem akar meghallani, akkor felemelem a hangom. Nem ordítok, csak olyan hangnemben beszélek vele, ami neki furcsa. Olyan is volt, hogy mondtam neki, hogy neki, ne öntse ki a vizet a padlóra, erre szól, hogy anya és vigyorogva kiöntötte. Elvettem a poharát és közöltem, vele, hogy oké, most 1 órán keresztül semmit nem fogok meghallani, amit te kérsz tőlem. Hívott játszani, nem mentem, mondtam neki, hogy tudod, kiöntötted a vizet. Jött a kis szivacsával és törölte fel. :) Tök cuki volt. Segítettem neki, közben mondtam neki, hogy ugye többet nem csinálsz ilyet? Mondta, hogy nem. :)

Persze nem mindig működik ez sem, de meg is vesznék, ha mindent el kéne pakolnom előle. Persze a törékeny dolgok magasabban vannak. A konyhaszekrényben kapott egy fiókot, abba tettem neki néhány májkrémkonzervet, kis zacskó tésztát, műanyag dobozkákban rizst, régi teafiltereket és amíg főzök, azokkal játszhat. Persze mondtam neki, hogy anyáé, légyszi ne tedd tönkre. Ha elszakad egy egy filter, mindig mondja, hogy "oppá, aja kuka!" :)

Ha másképpen nem megy, legyél vele erélyes. Ne kiabálj, az nem hiszem, hogy hosszú távon jó, inkább emeld fel a hangod. legyen egy "hú de bazi mérges vagyok hangsúlyod", a kicsik nem szokták értékelni. :)

Tesóm 3 gyereknél szuperül alkalmazza. Ő sem pakolt el semmit soha és a konnektorban sem volt biztonsági akármi, egyik gyereket sem izgatta sosem.

Minden olyan dolgot, amit nem szívesen adnál oda neki, tedd el szem elől.

Mi pld a távirányítót magasba a polcra tesszük, ha nem nézünk tévét. Ha meg nézünk, akkor nem kapcsolgatjuk, hanem célirányosan oda kapcsoljuk, amit nézni szeretnénk, és vissza a magasba a távirányító.

Konyhában minden olyan el van zárva gyerekzárral, ami nekik veszélyes (ikrek, két évesek múltak).

Minden mást kivehetnek, ha megunják, akkor maguktól visszapakolják. De pld az, hogy maguktól visszapakolnak, több hónapos szómenésem eredménye.

Szóval, ami veszélyes, tedd el magasra, a többi maradjon. Egy dolgot tudsz tenni csak. Addig mondogatod neki, mit szabad, mit nem, míg egyszer majd megérti. Meg fogja, ne aggódj, csak bírd idegekkel.

Sajnos a gyereknevelés nem fenékig teljfel, erre én is manapság jöttem rá.

Nálunk úgy oldódott meg néhány dolog problémája, hogy engedtem neki és megmutattam hogy kell használni.

Pl régen állandóan a kukában akart turkálni. Aztán megmutattam hogy dobjuk be a szemetet és hogy csukjuk le. Azóta ha bárhol szemetet lát, dobja a kukába.

A távirányítót is használhatja, ő kapcsolja be a tv-t. Szerencsére csak néha jut eszébe, hogy kapcsolgatni is lehet.

A gyümölcsre nem találtam megoldást, nagyon idegesített, hogy dobálja és így tönkremennek. Én beraktam a hűtőbe őket.

Wc ajtó mindig csukva van, még nem éri el a kilincseket (kicsit magasan vannak nálunk)

Még a számítógép bekapcsolás volt egy időben menő. Na azt úgy oldottam meg, hogy kihúztam. Ő próbálta bekapcsolni, de ugye nem működött. Azóta nem érdekli.

Ami meg pakolható, azt hagyni szoktam neki, hogy azért rosszalkodhasson is egy kicsit.

Azért a dolog nem ilyen egyszerű ahogy vki írta hogy amivel nem akarod hogy játsszon mert nem játék azt tedd el, mivel a gyerekek épp arról híresek hogy PONT nem AZZAL akarnak játszani ami játék, hanem számukra játék az egész világ, az élelmiszertől kezdve a fürdetőszereken át MINDENNEL képesek játszani.

Az oké hogy mi megtanítjuk nekik hogy mivel lehet és mivel nem de azért úgy nem lehet élni évekig hogy minden egyes tárgyat elpakolok elérhetetlen helyre hogy legyen helye hol játszani szabadon ...mert akkor egy üres játékokkal teli lakásban kellene élnünk ez meg ugye nem kivitelezhető egy normális mindennapi életben. Úgyhogy igenis szájtépéses hónapok-évek következnek csak van akinek szófogadóbb beletörődőbb nyugisabb gyerek jut van akinek meg az ellenkezője. Nekem jutott ez is az is hálistennek a rosszcsont jutott elsőre így nem osztogattam az észt más gyerekes ismerőseimnek hogy óóó hát csak nevelés kérdése meg nincs megnevelve az a gyerek azért csinálja ezt meg azt.