Két gyermekes anyukák, Ti hogy "szakadtok ketté" a két gyerek mellett?

Vannak nehezebb, és kicsivel könnyebb időszakok. Ez függ a gyerekektől, hogy éppen milyen fejlődési korszakban vannak, stb, és függ az anyukától is, hogy éppen milyen régóta nem aludt, van-e épp segítsége, vagy nincs... Így ünnepek előtt neked is biztos sok minden összegyűlt, azért is borulsz jobban ki, és a kisfiú betegeskedése is aggodalomra ad okot, azt meghiszem.

Én ikreket szültem, így eleve meg kellett tanulnom, hogyan lehet kétfelé szakadni. Amin időt és energiát spórolok, az saját magam, máson nem tudok. Kénytelen vagyok alább adni a saját igényeimet a tekintetben, hogy hogy nézek ki, mennyit pihenek és szórakozom. Ugyanakkor értékelem a pihenés és szórakozás perceit, ami szinte mindig azzal egyenlő, hogy kicsit idenézek a netre, hogy addig is agyban pihenjek. most, amíg írok, a két éveseim a szárítóról kapkodják le a ruhákat, van, ami még félig vizes, de nem szólok rájuk, mert ennyi erővel a nap minden pillanatában rájuk kéne néznem, és akkor tényleg mást sem csinálnék. A kevés alváshoz hozzá lehet szokni, igaz, az ember képe nyúzottabb, a háta görnyedtebb marad, de ez van. Házimunka: arra törekszem, hogy mindig legyen tiszta ruhánk, kajánk, a gyerekek számára higiénikus környezet. Esténként nagyjából elrakjuk a játékokat. A nagyobb dolgokat, mint pl. ablakmosás, kertrendezés már meg kell szerveznem, másként elmarad, és igyekszem nem is idegeskedni rajta. Ha nem fér bele, akkor nem fér bele sajnos... Ha valami extra programom van, ahova el kell menni, külön kell rá készülnöm, akkor marad a bébiszitter... na még tudnék írni, de véget ért az időm, elkezdték szétkapni a konyhát a lurkók. Csak azt tudom mondani, hogy fel a fejjel, és tényleg próbálj erre gondolni, hogy ez most egy nehéz időszak, de elmúlik. Jobbulást kívánok a kisfiadnak, remélem, hamarosan elkerül titeket minden baj!

Kár hogy csak egy valaki válaszolt mert ez a téma engem is érdekelne mivel a másodikkal vagyok terhes és fel kell készülnöm mindenre..

Kedves Kérdező!

nem emelnéd ki újra a kérdésed?

Hasonló kérdést már én is szerettem volna kiírni...

Az én kislányaim 3 és fél ill. 1 évesek. A nagyobbik szintén ovis, sokat beteg, mert most kezdte. Sokszor kiakadok mert nem jut időm, főleg a nagyobbra, csak ha a kicsi alszik, mert egyszerre a kettővel nem tudok játszani. A kicsi odamászik, kitépi a mesekönyvet a kezemből, hiába rakok oda neki 3 másikat, ha olvasom, az Őt még nem köti le. Legozni se tudok a nagyobbal, mert jön és szétrombolja. A bábozás se ment, azért is üvölt, hogy adjam oda neki. Erre a nagyobb begurul, üti-veri a kicsit. A múltkor lufikat fújtam fel nekik, de akkor meg a nagyobb nem engedte, hogy a kisebbnek is legyen lufija. Pedig már fújtam vagy ötöt. A háztartással sosem végzek, örülök, ha a konyha rendben van, tornyosul a vasalni való, felmosni is csak akkor tudok, ha alszanak, az pedig ritkán van, ha a kettő egyszerre alszik.

Akkor tudok a nagyobbal foglalkozni, ha pl. az asztalnál találok vmi elfoglaltságot neki, amit a kicsi nem ér el. MA pl. mézeskalácsot díszítettünk.

Csak sajnos a kicsi nagyon anyás, ha nem ülök mellette a szőnyegen, rögtön mászik utánam, csimpaszkodik fel hozzám.

Rettentő időhiányban szenvedek, magamra nulla időm van, zavar, hogy a házban sose tudok normális rendet tartani, ha sikerül összepakolnom, kb. fél napig tart az egész. Mindig félek, hogy nehogy vki váratlanul betoppanjon. Ráadásul függőben van egy tanulmányom is, a záródolgozatot kellene már megírnom, de egyszerűen nincs rá időm.

Kertes házban lakunk, de az udvarra se szívesen megyek ki egyszerre a kettővel, mert a kicsit csak fogni tudom, nem megy még, viszont neki nem sokáig érdekes egy helyben álldogálni, megy a sírás olyankor. A hintában elvolna, de ahhoz már hűvös van. Inkább viszem őket sétálni a városba, olyankor elnézelődik a babakocsiban ( jobb esetben) és a nagyobbal is tudok beszélgetni, foglalkozni.

Bocsánat, kicsit hosszan válaszoltam, és sajnálom, ha nem igazán tudtam segíteni, csak "megörültem", hogy másnak is van hasonló problémája, mint nekem.