Milyen hátrányokkal járna, ha nem lenne testvére a kisfiamnak? Szerintetek "elég" egy gyerek? Bővebben lent.

Én nem vagyok többgyermekes anya, csak egy gyermekes, de azért írok :)Mi úgy gondoltuk "elég" egy gyerek. Ennek több oka van, jórészt az, hogy az első pár hónap nagyon húzós volt nálunk, testi és innen lelki gondok, örülök hogy helyrejöttem, minden értelemben. Nem biztos, hogy így történne még egyszer, de már nem merek kockáztatni. Utólag örülök, hogy csak egy gyerekünk van. Szerintem mi egygyerekesek vagyunk:) Nem is tudom, hogyan lehet több gyerekre odafigyelni.

Sógornőméknél is egy gyerek van, egy év közöttük a korkülönbség, így van neki "tesópótló".

Én mindig úgy gondolkodtam, hogy két gyermeket szeretnék, viszonylag kicsi korkülönbséggel. Mert testvér kell szerintem. Nekem is van, és nagyon jó, hogy van. A kisfiam születése után úgy döntöttünk, hogy akkor tényleg legyen kicsi a korkülönbség, és elkezdtünk próbálkozni. 20 hónap volt a két gyermekem között, de sajnos a kisebbiket elveszítettük néhány hónapos korában. Azóta is úgy gondolkozok, hogy testvér kell mindenképpen, de idő közben az életkörülményeink is megváltoztak, úgyhogy valószínűleg majd csak pár év múlva lesz még egy testvére a kisfiamnak. Ezzel csak az a baj, hogy így gyakorlatilag olyan lesz, mintha mindkét gyerek egyke lenne, mert addigra akkora korkülönbség lesz közöttük (kb. hat év), hogy már nem fognak tudni egymással játszani. :(

Egy testvér nem csak testvér, hanem barát is egyben, támaszt nyújt kisebb és nagyobb korban egyaránt. Ha a szülők már nincsenek, akkor ott vannak egymásnak a testvérek. Van egyke ismerősöm, épp a napokban született meg a második babájuk, mert ő egykeként nőtt fel, és nem szerette volna, ha a kislánya is így nő fel. Sok előnye van annak, ha van testvér.

Kicsit zagyva lett, de azért remélem, tudtam segíteni.

Nem vagyok sem nagyon tapasztalt,sem többgyerekes,csak elmondanám,a mi környezetünkben mi a helyzet.nekünk 1 fiunk van lassan 2 éves,van 1-2 aki már azt kérdezi mikor jön a kis tesó,és mondogatják az a jó ha kicsi a korkülönbség.Részünkről,min 2-3 év múlva vállalnánk csak következőt,mert a fiunk néha kitesz 2-3 gyereket is ráadásul benne van a dackorszakban.A mi környezetünkben inkább 1-2 gyerekes családok vannak,de főleg 1 gyerekesek.Eléggé csodabogárnak számít ha valakinek 3-4-5 gyereke van,ezt nem én mondom hanem ezt figyeltem meg.

Szerintem majd kialakul hány gyereketek lesz,én nem vagyok a tipikus háziasszony és a tipikus anyuka sem,el sem tudom képzelni,hogy egy gyerekkel 3 éves koráig otthon üljek stb.Mielőtt a fiunk született 4 gyermekről beszéltünk a párommal,de most már inkább nagy korkülönbséggel 2 esetleg 3 gyerek.szerintem az egyke gyereknek sem lesznek hátrányai,sőt több szempontból előnyösebb.

Nekem 2 gyermekem van, 2,5 év a korkülönbség közöttük. Most várjuk a 3. babát, szintén 2,5 lesz a két kicsi között.

Én mindig úgy gondoltam, hogy minimum 2 gyerkőcöm lesz, mert a testvér nagyon fontos szerepet tölt be egy ember életében.

Ideális esetben Ő az első játszótárs, az első barát, a legjobb bizalmas.

Hasonlóan voltam, mint te: világéletemben egy gyereket akartam, ahogy a férjem is. Ugyanezt éreztük a lányunk születése után is. Aztán jöttek az oltogatások, boldog-boldogtalan igyekezet meggyőzni minket, elmondták hogy de szar lesz a gyerekünknek meg hasonlók.

Beadtuk a derekunkat - hatalmas hiba volt. 2,5 év van a gyerekek között. Amikor a kicsi 1,5 éves lett visszamenekültem dolgozni. Sosem volt köztük túl jó a kapcsolat, ahogy egyébként köztem és a testvérem vagy a férjem és a bátya közt sem.

Boldogok voltunk 3an, most 4en nem vagyunk azok :-( Fogalmam sincs, lesz-e jobb később ( most 5 és 7,5 évesek).

Ha nem akarsz gyereket, azért ne szülj mert testvér kell.

Megértem az 5-ik hozzászólót, bár ilyet leírni nem lenne szívem... pedig... :(

A lányom nagyon akart kistestvért, sokat sírt, de hiába.

Hosszú a történet, csak pár szóban írom le a lényeget.

Végül beadtam a derekam, veszélyeztetett terhesség következett, koraszülés, életmentő császár. 3 hónapig volt kórházban a picurink, aztán hazahoztuk végre. Idegileg kikészülve, anyagilag a padlón, a házasságunk romokban, extrém sírós volt, most majdnem 2 évesen is rettentően nehezen kezelhető. Imádom, imádjuk, de a nővérének sokszor azt érzem, hogy útban van... :( Már talán visszacsinálná. Egy perc nyugta sincs senkinek, amióta a kicsi kincs itthon van, nem eszünk, nem alszunk...nem panaszkodni akarok, csak... eleinte sokszor eszembe jutott, hogy jobb volt nekünk hárman...most már dehogy, belehalnék, ha valami történne bármelyikkel is! Lassan gyógyulnak a sebek, majd helyrejövünk...:(

11 év van köztük.

Én mindig kettőt akartam, az első szülés után hamar jött a kicsi (véletlenül, én későbbre terveztem). Ma már nem bántam meg, nálunk jó a kapcsolatuk. Ismerős egygyerekesek panaszkodnak, hogy a gyerkőc nagyon sokat nyúzza őket, két percig nem marad el, vagy sokat panaszkodik, hogy unatkozik. Nálunk ilyen nincs, a két gyerek jó barátnő is, állandóan együtt játszanak. Na meg én is nyugodtabban engedem el őket bárhová, ha ketten vannak.

Viszont mindenki másnak más az igénye. én tudom, hogy se 1 gyerekkel nem érezném teljesnek az életemet, 3+ gyereket meg nehezen kezelnék, én úgy nem lennék boldog. Szerintem mindenki annyit vállaljon, amennyivel teljesnek érzi az életét.

Igen neki nagy hátrány. A testvér egy olyan kötelék egy ember életében aki jó esetben akkor is vele lesz ha ti már nem lesztek akivel bármit megbeszélhet.

Velem nem tudom mi lenne a tesóm nélkül. Sajnos az én fiamnak sem lesz tesvére, mivel nem jött össze és most már túl a 30on nem merek gyereket vállalni, mert nem a nagyija akarok lenni, de nagyon sajnálom a fiam, hogy senkije sem lesz rajtunk kívül.

mielőtt lett a gyerekem,világ életemben kettőt szerettem volna,egy fiú-egy lány felosztásban,sőt ikreket szerettem volna,mert én is az vagyok

mielőtt nincs az embernek gyereke,el sem tudja képzelni,hogy milyen az,mivel jár,egy idealizált kép van csak a fejünkben,mindenki boldog,minden flottul megy,soha semmi gond

aztán amikor megszületik a gyerek,rájövünk,hogy nem minden rózsaszín felhős

nekem egy 3,5 éves fiam van,akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy hogy élhettem nélküle

azt viszont nem tudom elképzelni,hogy még egy gyerek legyen az életünkbe,nekünk így kerek.én sem és a férjem sem szeretnénk több gyereket,pedig egy még beleférne a koromba is. anyagilag még beleférne,de mi így vagyunk boldogok hárman

van több hasonló korú uncsitesó,akikkel nagyon jóban van,szoros a kapcsolat.az egyik a keresztfiam,aki 4 éves,minden héten találkoznak,havi kétszer ott is alszik a fiam.a másik három éves,meg van egy nagyon picike.szóval nem lesz egyedül nagy korában.tudom,másabb a tesó,de nekünk akkor is így jó,ahogy van

5-ös vagyok. Szeretem a fiam, csak nem akartam. Ez olyan ellentmondás, amit évek óta szakemberekkel próbálok feloldani, de nem megy.

Egy tanulsága van a dolognak: mindegy ki mit mond, mivel zsarol érzelmileg, a saját döntéseinket hozzuk meg mert a felelősség a miénk, a következményeket is csak mi viseljük. Ez elég sok konfliktust okozott, okoz még most is, de ebből nem engedünk. SENKINEK nincs joga beleszólni az életünkbe.