Jót tett végül, amikor visszamentél dolgozni?

Nekem szörnyű lelki törés.

Egyedül nevelem, az országban nem kaptam állást, így külföldre kellett mennem, a nagyira hagyva a 1,5 éves lányom.

Szerencsére havi 1 hetet itthon tölthetek, de így is a szívem szakad meg, borzalmas érzés!!!

De sajnos itthon semmi lehetőségem nem volt és ha itthon maradok utcára kerülünk.

Te jó ég! Kedves 2. minden elismerésem a tiéd. Szomorú, hogy anyák ilyen helyzetbe kényszerülnek. Kitartást kívánok neked!

Kérdező! Holnap megmondom :) 3 év után, holnap megyek először dolgozni. Kíváncsi leszek. Minden esetre nagyon be vagyok sz..a.

Igen, de nagyon nehéz volt visszaállni. Sokáig csak a negatív oldalát láttam.

Le voltam lassulva és nehezen tudtam felvenni a pörgős ritmust. Meg hirtelen túl sok minden szakadt a nyakamba, nem volt segítség és az egész egy őrült rohanássá vált reggel, napközben, kora délután...estére mint egy felmosórongy, olyan voltam. Ugrott is az esti mese, meg a pancsi a kádban...

Legalább fél év (de lehet 1 év) volt, mire újra rendesen működni tudtam.

Hány évig voltál otthon?

Hát biztos jót tett, mert már itthon is megőrültem, csak még nem érzem...:-))

Pont így érzek, mint az előttem szóló...nehéz lelkileg, nehéz az egész visszarázódás, nehéz, hogy nem mehetek én a kislányomért, aki meg nagyon igényelné...:'( Pedig már fél éve jár bölcsibe, 2 évesen kezdte, és szereti is, de ha tehetném, akkor csak 4 órát vállalnék, hogy ne legyek ilyen fáradt, és azt a kis maradék pár órát boldogan tölthessem a kislányommal, és ne idegbajosan....

tehát összességében jó érzés kicsit elszakadni tőle, meg pénzt keresni megint munkával, meg hogy kellek a melóhelyen, de nagyon kettős érzés..

Ha vele vagyok, akkor mennék kicsit elfelé, de ha elmegyek melózni, akkor meg oda se nagyon tudok figyelni semmire, mert nagyrészt a kicsim van az agyamban, és hazafelé a buszon már gombóc van a torkomban, és legszívesebben agyonverném a buszvezetőt, hogy taposson már a gázra, és ne álljon meg mindenhol, mert meg akarom ölelni a gyerekemet..:-DD ez se normális már..:-DDD

pont jokor mentem vissza, amikor már itthon kezdtem begolyozni:) Imádom a fiam, de az elso év nehéz volt

(nyilván én bénáztam csomot, o beteges, nyugos, nem alvo gyerek). Hívtak vissza nyári szabi alatt besegíteni,15 honapos volt akkor, 2x2 hétre mentem, ez nagyon jot tett. Kikapcsolodtam, feltoltodtem, és ujra élveztem minden otthon toltott percet. Elég is lett volna ez a kis kiruccanás, de 2 honappal késobb már tényleg vissza kellett mennem (másfél éves volt a fiam). Nehéz volt, foleg hogy éjszaka sokszor ébredt ezután is és helyt kellett állni, de a muszáj nagy ur, és nem engedhettem meg, hogy szétessek. Nekunk jot tett. Minden értelemben. Jobban ki tudtuk használni és értékelni az egyutt eltoltott idot, fáradt voltam ugyan, de nem ideges.