Hogy lehetne kezelni a lassan 4 éves lányom viselkedését?

Mostanában állandó harcban állok vele, teljesen úgy viselkedik, mint egy kamasz. Semmi nem jó neki, aminek eddig örült az már unalmas, nem jó. Már oviba sem akar menni reggelente, amit eddig úgy szeretett. Minden válasza úgy kezdődik, hogy "de", "de nem akarom" és mindezt nyafogó hangon. Emellett állandóan visszafelesel, ugyanazt mondja vissza rám, amit én mondok neki. Mondjuk ha utasítom hogy pakoljon el, és érzi hogy nyomatékosabban mondom, akkor egyből az a válasz, hogy nem, te pakold el. Ha szépen mondom, akkor meg sem hallaná. Meg ha azt mondom, hogy mérges vagyok, vagy csúnya vagy, akkor az jön, hogy nem, te vagy csúnya anya, én vagyok a mérges rád. Állandó harcban áll velem, kiabál, és lázad mint egy kamasz. Muszáj vagyok fegyelmezni, mert az apja semmit nem csinál vele, azon kívül hogy imádja és mindent hagy neki. Ezért nekem kell szabályozni, néha felemelem a hangom, de nem ordítok vagy ilyesmi, de már az sem tetszik a kisasszonynak ha rászólok. Már azt is mondta, hogy elmegy otthonról. Az hogy nem szeret, az állandó megjegyzés részéről ha nem tetszik valami. Pedig szeret engem, tudom, mert ha minden rendben van, akkor imádnivaló kislány, állandóan puszilgat, ölelget, és nem győzi mondani hogy szeret.

Mit lehetne tenni, hogy egy kicsit jobb legyen? Én türelmes vagyok hozzá, nem ezzel van a baj. De már nagyon unom, hogy úgy érzem semmit sem ér a szavam. Ha már most 3.5 évesen ennyire nehéz eset, akkor mi lesz 15-16 évesen?

Vagy ez is egy korszak, mint a dackorszak, amit majd kinő?