Anyukák, ti hogyan viselitek a második gyerek megszületése után, hogy nem tudtok annyit az elsővel foglalkozni?

nekem ez az érzés a korházban volt. ott bögtem, hogy megcsalom a lányomat... szinte azt éreztem, hogy inkább csak az elsöt akarom... Nagyon rossz volt.

Aztán 2 hét segítségem volt még, és egyedül maradtam. Férjem reggeltöl estig dolgozott, és a nagyszülök, rokonok többszáz km-re. Sokat sirdogáltam, de akkor már nem a nagyot sajnáltam, akkor már engem. egyébként ha volt egy kis idöm akkor játszottam a naggyal. ha csak félóra is volt naponta, nekii az böven elég, de ennyi kellett neki.

Viszont része volt minden pillanatunknak a kicsivel, így szuper testvérke lettek, mindent együtt csináltunk.

majd elmúlik, ez az érzés, addig kitartás. én ekkor betettem a tv elé a nagyot rengeteget, amit most már nem bánok, azóta vissza vettünk a tv mennyiségböl, de akkor szinte mindig ott ült, mert én mindig szoptattam.

Szia! Nálam ugyanez a helyzet, csak még párosul azzal, hogy az én 3 éves fiam nagyon apás volt, a terhességem alatt még apásabb lett, most meg.... mintha én nem is lennék ott, ha ott van az apja...

A pici már fél éves, de még mindig nem vagyok kibékülve a helyzettel. Mikor itthon vannak mindketten (a nagy bölcsis) úgy érzem, hogy folyamatosan kétfelé szaladgálok. Nem fizikailag, néha úgy is, hanem mindig egyikkel van valami, akkor őt lerakom, jön a másik, de a aztán megint a pici nyüsszög, akkor megint vele, aztán jön a kajaidő, persze mindig szopi közben találta ki a nagyfiam, hogy neki kakilni kell.... dacol ezerrel, és utálom, hogy pl. a picit büfiztetem, a nagynak 20-adjára már szinte kiabálva kell szólnom, hogy mit csináljon, vagy mit ne már végre...

Apa a picivel fele annyit tud foglalkozni, mint anno a fiammal, mert amint hozzászól, felveszi, stb, a fiam máris felhívja magára a figyelmet valamilyen módon, hogy apa vele, és vele...

Próblok én is kettesben programot szervezni a fiammal, meg hármasban is, addig a picire nagyszülők vigyáznak, de később, ha már a pici is felfogja, akkor azért nem lehet csak úgy kihagyni a buliból őt.

Most én úgy érzem, hogy a páromnak van egy fia, nekem egy lányom és bármennyire is erölködünk, még mindig ide lyukadunk ki...

Remélem jobb lesz a helyzet később. Neked kitartást és sok türelmet kívánok, és bízzunk benne, hogy sokkal jobb lesz!