Az őrület határán egy 2 évessel, mi a teendő?

Imádnivaló kicsi fiunk a legcsodálatosabb gyerek a földkerekségen, de 2 év idegtépés után SOS füstjelekkel tudatom, hogy nehéz a természete, és kiszipolyozta már utolsó csepp energiánkat is, hátha valaki le tudta már cserélni azt a cipőt, amiben mi jelen pillanatban is járunk...

Nem akarok novellát írni a történetünkből, a jelenlegi probléma mindössze annyi, hogy sem délután, sem este nem hajlandó aludni hetek óta. Reggel 9-10 óra körül kelt hónapokig, így aztán gyakran csak este 10-kor tért nyugovóra. Délután 3-fél4 ig volt a szundi ideje. Ő alakította így magának, éjszakai bagoly típus, elfogadtuk. Aztán valamitől átállt, és felkelt reggel 7-8 között, délután aludt fél2-tól fél4-ig, de este akkor sem aludt el fél10 előtt. Utóbbi időben olykor kimarad a nappali alvás, mert maximum félórát marad az ágyban, mesekönyv nézegetés, és már tolat is le, mert sok dolga van... De ekkor sem alszik el este fél10 előtt! És még ezt is tolerálom, DE azt már nehezen viselem, hogy az esti elalvás előtt, mint akinek fogalma sincs, mit akar tulajdonképpen, nagyjelenetet rendez. Dobálja a plüsseit, vizet kér, de nem iszik, szabályosan felhúzza magát mindenen, újabban harapni akar engem (!!!), lemászik az ágyról, kirámolja a fiókokat, berohan a nővére szobájába, aztán megmássza a konyhapadlót, hol őrült módra kacag, hol meg keservesen sír, mint akinek nagy fájdalma van, de ezt egyik pillanatról a másikra ám! Pedig minden időben történik, sőt ő maga ragaszkodik a pontos napirendhez, ilyen típus kezdettől fogva.

Ha valakinek van tapasztalata, kérem,írja le, hogyan lehetne megszüntetni az esti cirkuszi előadást, és az "altatásnak" nevezett több, mint 2 órás kiidegelést mivel lehetne kiiktatni? :)

Nagyon köszönöm előre is! És senkit se tévesszen meg a humoros hangvételem, igazából már a pszichiátria ajtaján kellene kopogtatnom....