Mit csináljak, hogy a férjem ne legyen állandóan ideges a gyerekekkel?

Én nagyon együtt érzek veled!Azt hiszem nálunk is hasonlóak a problémák, csak nálunk az első pindur van még csak,ő 2 hónapos.Komolyan jobban szeretek egyedül itthon lenni, mert akkor könnyebben mennek a dolgok és nem kell még plusszban azon is stresszelnem, hogy vajon most miért fog szívózni velem. Persze szerinte én vagyok túl érzékeny.És azt mondja, hogy szeret minket nagyon, csak az ilyen mondatokhoz az kell, hogy iszonyatosan jó kedve legyen,vagy lecsússzon már pár söröcske. Én meg azt érzem, hogy szétszakadok,igyekszem mindenhol megállni a helyem.Lassan már mindenben előre kell gondolkodnom, egy csomó mindent inkább megcsinálok helyette,még gyerek mellett is csak ne legyen vita.Persze én sem tudom a végtelenségig befogni a számat és ha valamit szóvá teszek, akkor jön,hogy mindig én keltem a feszültséget és ha én ideges vagyok a gyerek is nyugtalan lesz...basszus, hogy ne akadnék ki!!Szeretem őt, de iszonyat nehéz vele és sajnos sokszor fut végig a fejemen a szétválás gondolata, vagy magamat hibáztatom, hogy miért voltam ilyen meggondolatlan, hogy neki szültem. A fiamat imádom...Mi a megoldás????

Nálunk nem ennyire vészes a helyzet, de atárgyakhoz való hozzáállás ismerős... Mintha nem azért lennének hgy nekünk kényelmesebb legyen az életünk. Eljár valahova? Hátha így ki tudná engedni a gőzt és nem rajtad csattanna. Vagy egy barátját is megkérdezhetnéd hogy mi lwhet a baja, mert a szavaidból ítélve neked nem mondja el. Jajj te szegény, nem lehet könnyű két picivel és még segitség helyett pátyolgathatod az ő lelkét is. Kettesben program? Félve kérdezem, mert sajnos nálunk sem működik, nincs aki beugorjon estére helyettünk.

írj neki levelet. Írd meg mi bánt, te hogyan képzeled el. Nálunk ez szokott müködni.

Beszéld rá hogy váltson munkahelyet. Nálunk az hozott megoldást, amikor a férjem depis volt itthon. Bár azért ő nem volt ennyire durva, csak gyakran rosszkedvű.