15 hónapos fiamat egy percre sem tudom letenni? Másnál is így megy ez?

Szia!

Hű, ismerős a helyzet, az én lányomnak is voltak ilyen hetei, napjai. Azóta beazaonosítottam, hogy a szepaszorongás második része, az újraközeledési krízis(keress rá erre a guglival, érdekes elolvasni:) ) nevű jelenség volt az oka valószínűleg(ami tök normális, csak éppen nálunk elég erősen jelentkezett).

Én ilyenkor a hátamra vettem hordozóban, ha haladni is akartam a dolgaimmal. Így egy fokkal könnyebb volt.

Pár hét vagy hónap és lecseng. Ennyi idősen az én fiam is ugyanezt csinálta. Együtt mentünk wc-re, a főzés is csak nagy leleményességgel ment (apró feladatokat adtam neki magam mellett, vagy új dolgokat a konyhából, amíg azt felfedezte, gyorsan kevertem egyet, szűrtem, stb, és foglalkoztam vele tovább), ebben az időszakban gyorsan elkészülő ebédeket főztem, vagy este, amikor apa már itthon volt.

Most 19 hónapos és eljátszik szinte egész délelőtt. Eddig ilyen sosem volt. Mindig ott kellett mellette ülni, bármit csináltam, nem volt jó. Ő is ilyen fajta, hiába próbálkoztam. Persze most is kell, hogy ott legyek a közelben, bármikor láthasson ha akar, néha még csimpaszkodik azért, de inkább ha éhes, fáradt.

Kitartás, ez egy ilyen időszak, én már örülök, ha át tudom ölelni, mert olyan elfoglalt, hogy erre is ritkán ér rá.

Az én lányom is csinálja néha ezt mint a tied, hogy megkapaszkodik a lábamba és addig üvölt amíg fel nem veszem. Ilyenkor persze felveszem, aztán néhány kör után leteszem. De főleg olyankor ilyen amikor korábban kelt fel a szokásosnál.

Van, hogy reggelente bekapcsolom neki a babtévét egy fél órára, ennyi idő alatt elő tudom készíteni az ebédet is, + megcsinálom a reggelit. EZ szépen leköti.

Ritkán én is felrakom a hátamra hordozóba, de ott többnyire bealszik :-)

Vagy még azt szoktam hogy evés után valamennyi ideig még nem veszem ki az etetőszékből, hanem odahúzom magam mellé a konyhába, és onnan nézi mit ténykedek, szépen elüldögél benne, nem sír.

Ez az etetőszékes idő + a reggeli idő többnyire elég arra hogy legalább a konyhába nagyjából rendet tegyek és az ebéd elkészüljön.

En csak azt akarom irni, hogy nem vagy egyedul, 15 honapos a lanyom, es ugyanezt csinalja. Raadasul most lebetegedtunk, meg jobban kapaszkodik belem, en ma mar sirtam, mert 3 napja nem tudok semmit se csinalni, mivel en is rosszul vagyok, es o is csimpaszkodik belem, es szornyen nez ki a lakas.

Off. Es meg azt akartam irni, ami nem valasz a kerdesedre, hogy annyira de annyira megutaltam ezt az okoskodos anyukas, lepontozos, tamados stilust itt a gyakori kerdeseken, hogy az embernek elmegy a kedve az egesztol, hogy keszseggel valaszoljon mas kerdeseire, mert mindig felidegesitenek ezek a tamadasok. Miert nem lehet baratsagosan, segitokeszen valaszolni a kerdesekre???? Mindannyian anyukak vagyunk, vagy nem?

Azt teljes hülyeségnek tartom amit az egyik válaszoló írt, hogy semmiképp se vegyük fel a gyereket akárhogy is sír. Azzal csak azt tanulná meg a baba, hogy nem számíthat anyára, hiába megy oda hozzá, nem öleli át mikor baja van.

Igenis fel kell venni a gyereket, néhány hét és lecseng a szep. szorongás időszaka, ami teljesen természetes.

Persze jó, ha a baba néha le tudja foglalni magát, inkább ebben kellene segíteni.