Egy versenyen indult a fiam (6 éves) a hétvégén. Nagyon rég készült rá, mégsem sikerült jó eredményt elérnie. Ilyenkor mit mondasz neki? Vigasztalod? Vagy azt mondod neki, hogy az is nagyon szép? Mit teszel?

Semmit. Ha normális felfogású, akkor fel tudja ezt magától is dolgozni és még keményebb munkára ösztönzi. Nem kell tutujgatni.

Beszélgetni egy kicsit arról, hogy ő mire készült igazán, mit várt, és mi az, amit ott kértek. Mindezt úgy, hogy újra tenni akarjon, új oldalról megközelítve, vagy erősebben, célirányosabban, vagy egyszerűen csak egy jó program volt, amit érdemes volt kipróbálni. Sok függ attól, milyen verseny volt, neki mennyire volt fontos, mennyi ideje készült rá, stb.

Egy 6 évesnél nem nevezném tutujgatásnak, ha azt mondom neki, hogy szép eredmény volt már az is, hogy elindult a versenyen. Bár a kislányom még csak 2,5 éves, de ha ilyenre kerül majd sor, én vigasztalni fogom.

attól függ milyen természetű,ha nagyon a szívére vette akkor természetes hogy vigasztalom,és igen mivel tudod hogy sokat készült,elmondom neki hogy ez is nagyon szép eredmény és legközelebb még többet dolgozik rajta és jobb lesz.elmagyaráznám azt is,hogy nem mindenki lehet első,de attól még jó amit elérnek.természetes ha szomorú,de tovább kell menni,ujra megpróbálni,ha annyira nem lelkis,és látod rajta hogy nem viselte meg annyira,akkor is ugyanezt elmondanám,csak nem annyira szájbarágósan,vigasztalósan.mindenképp kell beszélgetni vele róla.ne érezze hogy ti többet vártatok,és érezze lássa rajtatok,hogy így is büszkék vagytok.

Hogy nagyon büszke vagyok rá ! És látványosan "híresztelném" a rokonságban hogy milyen ügyes.Nem az eredményt hangsúlyoznám.