Bölcsikezdés és egyre extrémebb szep. Szorongás? Te mit tennél?

Szia! Bölcsiben dolgozom, jó pár gyereket beszoktattam már, leírom a tapasztalataim:

A legnagyobb problémát abban látom, hogy a szülők nem következetesek. Mikor ott hagyja anyuka a gyerekét a bölcsiben, a babának pár nap/hét alatt rá kellene jönnie, hogy anya jön értem, és elfogadnia a helyzetet. De, ezt nehéz kivitelezni, ha a szülő nem következetes. Mikor egy anyuka/apuka azt mondja, hogy "nincs mese, ha nem pakolsz össze", majd mégis megengedi, mert megesik a szive a gyereken, a lehető legrosszabbat teszi.Lehet,hogy abban a pillanatban örül a gyerek, de nem fog hinni a szüleinek. Miért is tenné, ha a szülők bebizonyítják, hogy tartják be a szavukat? Így a "jövök érted" mondat sem lesz feltétlen megnyugtató...

Az, hogy sírdogál reggelente, az normális, fáradt, nyűgös, és persze hogy anyával lenne a legjobb. De a sikítozás, félelem nem az. Van, hogy mindent jól csinál anya is, gondozónő is, de a gyerek egyszerűen nem érett meg a dologra. Lehet, hogy év múlva nagyobb sikere lenne ennek az egésznek, nekik pár hónap is sokat számít.

Nem mellékes számít,hogy milyen a bölcsi, a gondozók, jól érzi-e magát, és hogy ti hogy álltok a bölcsihez. Elmondtátok neki, hogy miért került oda? Mert anyának dolgoznia kell? Látja rajtad, hogy te is görcsölsz a bölcsi miatt? Mert átveszik ám....

Én azt tenném, hogy ha a melóhelyem engedné, vagy várnék még a bölcsivel 1-2 hónapot, vagy ha nem, akkor kérném, hogy még hadd legyek bent vele 1 hetet a csoportszobában, tehát elnyújtanám a beszoktatást. Ő egy ilyen gyerek, és ezt a bölcsinek is figyelembe kell vennie, Neked is, mert különben nagyon megtörik, és egy csomó bajod lesz vele. Legyél vele nagyon türelmes, magyarázd neki el ezerszer, hogy mi van, anya dolgozik, és siet hozzád vissza, addig játsszál a Pityukával, szeretgesd, de légy határozott. A fennmaradó időben is vele lennék, irtó sokat mondanám, hogy szeretem, és anya-apa siet majd érte, ha eljön az idő, hogy egyedül maradjon a bölcsiben.

Nekünk is ez volt, én már totálkár voltam, éjjel nem volt elég neki, hogy ottvagyok, fel kellett vennem, és rajtam lógott, azt sem engedte, hogy lefeküdjek, olyanok voltunk komolyan, mint a majmok. Először én is nagyon megijedtem, nekem is sikítozott, meg eszméletlenül sírt, ijesztő volt ez a kétségbeesettség, és arra gondoltam, hogy kiveszem a bölcsiből, mert ez nem normális...ez kb. 6 hétig, nappal már alva jártam, és csak sírtam a kimerültségtől, de éjjel akkor is dajkáltam őt, és 1x csak már lemászott rólam, és elaludt, és utána is minden este, egyre rövidebb ideig kellett már ringatnom, most már csak pár perc, és már fekszik is le. Ez így megy 1 hónapja.

Próbáld kerülni a MUSZÁJ, meg anyának dolgozni KELL, meg neked ez a dolgod szöveget, mert úgysem segít. Szánj elég időt reggel az elindulásra, ne siettesd őt

Csak légy vele türelmes...

utolsó vagyok...nem tudom mi lenne a jó, de biztos hogy én mindig mennék hozzá, ha sír, és sajnállak benneteket nagyon, én lehet nem vinném még a bölcsibe, ha meg tudjátok oldani....

Vagy át egy másikba tiszta lappal, mert vagy a gyerkőc nem érett még meg rá, vagy a gondozónénik nem tetszenek neki...olyan nincs, hogy a gyerek jól érzi magát, és egyhuzamban sír, ez jelez vmit, és higgy neki, vmi nem jó neki ott....:-/