Meg tudom tanulni hogyan foglalkozzak gyerekekkel (5-14), ha ki nem állhatom őket?

Hát, ezt erőltetni nem lehet. Majd ha lesz gyereked, akkor menni fog magától.

Az talán erős, hogy ki nem állhatod őket, de valóban egy múzeum csendjét megzavarhatja egy csapat gyerek zsivaja. A gyermekszeretet egy belső dolog, erre megérik az ember, és ezek szerint nálad még nem jött el ez a korszak...

És muszáj ilyen előadásokat tartanod? Nem tudsz inkább felnőtteknek szóló tárlatvezetést csináli, ezt a munkát meg végezze más helyetted?

Nem jó az sem, ha olyat csinálsz, amiben nem leled örömöd.

Totál megértelek, én sem értek a srácok nyelvén. Egyszerüen nem tudok velük mit kezdeni, pedig én nő is vagyok, de nem megy. Szerintem sem lehet amúgy ezt tanulni. Vagy megvan valakibben vagy nincs. Ha nincs, akkor viszont nem kéne erőltetni.

Te már gyerekkorodban is kutató voltál,és nem voltál egyszerű lélek?

Aki valóban jó kutató (pedagógus), az örül, ha a tudását átadhatja a gyerekeknek!

Nem csak közérthetően mondja el az anyagot, hanem úgy, hogy felkeltse az érdeklődését a gyerekeknek a téma iránt.

Feltéve ha valóban jó kutató és érdekli a saját szakmája.

Előadás után kíváncsi a kérdéseikre. Ha valamelyik egyszerű lelket érdekel a téma, akkor volt értelme az előadásának.

Csak rajtad múlik, hogy ne legyen nekik lehangoló,unalmas, amit előadsz.

Szia! Bocs, hogy offolok, de melyik múzeumban van és milyen természettudományos foglalkozás? Minden ilyesmi érdekel a gyerekem miatt, akár priviben is megírhatnád!

Egyébként én azt gondolom, ha jól stukturálod a foglalkozást (itt-ott egy „tudja valaki, hogy ez miért…? szerintetetek hogyan…? típusú kérdések), nem muszáj jópofizni a gyerekekkel. Ha látják rajtad, hogy te szereted azt, amiről beszélsz, szerintem hitelesebb, mintha megpróbálnád buksin simogatni őket, és poénokkal tűzdelni. Szóval ha mindenképp neked kell ezzel foglalkoznod, próbálj meg természetes lenni, add magadat! Persze ha tényleg utálod őket, az azért átjön, mert lehet, hogy „egyszerű lelkek”, viszont az érzelmi „radarjaik” elég fejlettek. :)

"Nem szeretem a gyerekeket, olyan egyszerű lelkek még... "

Ez azért nem igaz. A gyerekek nem egyszerű lelkek, sőt.

Én a helyedben azt csinálnám, hogy elképzelném, hogy én ülök ott gyerekként a hallgatók között, és úgy próbálnám felépíteni a foglálkozást, hogy a gyerekkori énemnek tetsszen.

Esetleg menj el akármilyen (nem feltétlen a tiedhez hasonló témájú) gyerekfoglakozásokra, és figyeld meg, hogy mi történik ott.

Próbálj meg olyan apróbb játékokat készíteni, ami változatossá teszi az előadásodat a kisebbeknek is, és játék közben jobban tudsz válaszolni a kérdéseikre is. Pl. a puzzlet nagyon szeretik a gyerekek. Nem kell bonyolult dologra gondolni, egyszerűen vagdossál szét a témához kapcsolódó képeket több-kevesebb darabra, hogy kicsik és nagyok is örömüket leljék benne. Készíthetsz rejtvényt, totót. Akár egy múzeumi sétával egybekötött feladatlapot, akkor a mozgás is megvan a foglalkozásodon, de át tudod adni a tudásod is.

Egyébként ők jobban tudják nálad, hogy kedveled őket (csak nem tudsz velük mit kezdeni), mert ha nem így lenne, a témáról sem kérdezgetnének utána. Biztosan nagyon jó előadó vagy, ha még kérdezni is van kedvük utána a gyerekeknek! És ne legyen lelkiismeret-furdalásod, amiért így érzel, nem mindenki születik pedagógusnak (bocs a sztereotípiáért, de a kutatók általában inkább introvertált alkatok), és nagyon becses tulajdonság, hogy szeretnél 100%-osan megfelelni a munkádban, mégha az a természetedtől távol is esik!

ne foglalkozz gyerekekkel, mert lenézed őket, így nem leszel hiteles, nem fogsz tudni nekik használható tudást átadni, mindent megéreznek, nem olyan egyszerű lelkek ám, mint azt te gondolod

inkább kutass, hogy az impakt faktorod még magasabb legyen!