Annyira bűntudatom van. Miért lettem ennyire türelmetlen?

lányom is ezta korszakát éli már egy hete mindnere NEM (meg megcsinalja csak azt mondja nem)

agyamra megy néha de ez van.

gáztüzhellyel detto ezt csinalja de van neki sajat kiskonyhája na azt tekergetheti ameddig akarja a nagy tüzhelyhez egyzser ért oda megégette picit magát. másodjára rácsaptam az ujjára na azota kerüli.

Nálunk már egy fél éve tart a dackorszak.

A gyermek ekkor jön rá arra, hogy önálló akarata is van, és konfliktushelyzet áll elő, ha ez nem teljesül.

A konfliktus-kezelést kell megtanulnia. És persze a szülőnek is. No persze a gyerek a mintát a felnőttről kopizza. Azaz a kézre csapás nem a legjobb módszer, mert én sem szeretném, ha a fiam, ha nem jó kisautót tolok neki oda amikor erre kér, akkor a kezemre csapna. Én általában felemelem (kiemelem a közegből) és egy rövid mondatban elmondom, hogy én hogyan érzek: "apát bosszantja, ha nem vagy szófogadó, és engedély nélkül hozzányúlsz a veszélyes dolgokhoz. Legközelebb kérdezd meg légyszíves, hogy szabad-e hozzányúlni a konyhában valamihez. Jó?"

Vagy : "haragszom rád, amikor elkezded dobálni a kisautóidat. Ha eluntad a velük való játékot, akkor szépen pakoljuk el, és gyere, olvasok neked mesét, vagy építőkockázzunk!"

A gyereket meg kell tanítani elnézést kérni, ha rosszat csinál.

A gyerekek (nem rosszindulatból) de jó mókának tartják az ellenkezést. Ezzel a felkészületlen szülőt a végletekig ki tudják hozni a sodrából. Jó játék elszaladni, ha hívnak. És még kergetem is, hát hogyne élvezné.

Felkapom, megcsikizem, és "mosmár aztán menjünk" felkiáltással mosolyogva, de nagyon határozottan cipelem magammal.

Szóval a gyereknek meg kell tanulnia kommunikálni az érzéseit, a csalódásait, hisz elérte azt a határt, hogy a számára veszélyes érdekli. Hogy más tevékenységet akar csinálni, mint aminek eljött az ideje (vacsora, mosdás, lefekvés)...

A fiam annyira eleven, hogy a keskenyebb bútorokat fel kellett rögzítenem a falra, nehogy magára rántsa őket (hiába mondtam, hogy nem szabad). Mióta nem szólok, hogy nem lehet rángatni, azóta nem érdekli. A kihűlőfélben lévő sütőhöz hagytam hozzányúlni, hogy érezze, milyen az, hogy meleg. (Míg forró volt addig a két szemem a gyereken volt.)

A fürdőszobában van egy mosógép számára előkészített vízcsap. Hiába mondtam, hogy nem szabad vele játszani. Isteni dolog volt ellenkezni velem. Egyszer aztán mégiscsak sikerült kinyitnia és térdtől lefelé eláztatta a gyereket a hideg víz. Szó nélkül jött velem törölközni és átöltözni. A büntetés az volt, hogy nem játszhatott addig, míg én lassan és komótosan fel nem töröltem a kifolyt vizet - ott kellet állnia és néznie mit csinálok (pedig örökmozgó). Mikor végeztem, azt mondta " ne haragudj apa".

Nem haragszom - öleltem magamhoz - de máskor ne csinálj ilyet!

És azóta nem nyúl ehhez a csaphoz...