Mi lehet ennek az oka a kisfiamnál, miért viselkedik így (ovis kérdés, bővebben lent)?

Én úgy gondolom, hogy így akarhat kapcsolatot teremteni, és nem érti, hogy ez másokat zavarhat.

Ő mit mond? Miért csinálja? Sok-sok beszélgetéssel próbálkoznék elsősorban.

Érdekel, milyen korúak az ovis csoportban a kortársai átlagosan, tehát még kiscsoportos, vagy már középsős? Illetve vegyes korcsoportúban van-e?

A pedagógusok tudnak érdemben tenni a helyzet javulásáért. Például önbizalmát kell növelni, ami meglehet tenni úgy is, ha a pedagógus kiemeli, megdicséri valamely VALÓS értékét, képességét, tettét a gyermeknek, amely lehet erkölcsi, vagy egyéniségére valló, vagy ügyesség valami téren.

Másrészt egy pedagógusnak kutya kötelessége a önmagát MAGÁNYOSNAK ÉRZŐ kisgyermekkel gyakrabban törődni, és interakciót folytatni (odamenni hozzá, beszélgetni vele, játszani vele), mint másokkal, akik kevésbé érzik magányosnak magukat a csoportban. Ugyanez vonatkozik a szorongóakra is, egyébként a magányérzet gyakran jár szorongással is.

Értem. Előző beírásomhoz egyrészt annyit teszek hozzá, hogy elírásomat korrigálom: "aZ önmagában"-t akartam írni eredetileg.

Másrészt: 4, 4 és fél éves korig nem igazán lehet beszélni autisztikus tünetekről, ugyanis ez is megfordult a fejemben, amíg nem tudtam a gyermek életkorát. Ettől még persze nem kizárt, de nem valószínű, főleg, hogy gyermeked konkrét magyarázatot adott viselkedésére, ha jól értelek (azért követi őket, mert így próbál barátkozni).

Az előző beírásomhoz most lényeges újabb javaslatot nem nagyon lehet írni látatlanban. Talán annyit, hogy javaslom, amiről kifejtettem meglátásom, beszélj a pedagógusokkal, hogy erősítsék a gyermeked önbizalmát, a többi gyermek előtt is, pl. dicsérettel, de kizárólag VALÓS alapokra helyezve (magyarán csak azért dicsérjék meg, amit kiérdemel, ami megalapozott, ami reálisan dicsérendő), és hogy az átlaghoz képest több figyelmet fordítsanak rá érzelmileg, és játszanak vele!

Hivatkozhatsz arra, hogy egy másik óvodapedagógus mondta (jómagam).

Gondolom, te magad erősíted önbizalmát. Tényleg ügyelj, hogy ne hiú ábrándokat ébressz benne, tehát amiért nem jár dicséret, ami nem létező pozitívum gyermekedben, arról ne hitesd el velem, hogy az, mert hosszútávon árt a gyermekeknek e hozzáállás. Így az is árt, ha nem ismerik el abban, amiben VALÓBAN ügyes, jó, rendes, ötletes, egyéni.

És gondolom érezteted vele, hogy szeretetre méltó, ezt mondani se kell, de ne úgy éreztesd, hogy "annak ellenére" szeretetre méltó, hogy akadnak "hibái" a pajtásaihoz képest -pöszeség, ami nem hiba 6 éves kor alatt!-, vagy "annak ellenére" lenne csak szeretetre méltó, mert a haja színe nem gyakori jellemző!

Szóval, gondolom, azt éreztetitek vele, hogy önmagáért szerethető, ő is úgy jó, ahogy van!

(Pláne jó úgy, ahogyan van, mert ő egy kisgyermek, és 5 éves kor alatt tudatosság hiánya jellemző MINDENKIRE, ennél fogva ártatlanság is! Bár 4 évesen megjelenik már a tudatosság csírája...)

Újabb elírásom:

"ami nem létező pozitívum gyermekedben, arról ne hitesd el velem"

Természetesen "VELE" akart lenni.