Az egyke gyerekeknél az irigység, annak a vágya, hogy középpontban legyenek, a közösségbe való beszokást követően elmúlik, változik valamilyen irányba?

Mindenképpen érdemes volna többször a korának megfelelő társaságba hordani,hogy szokja azt a környezetet.Legyen az játszóház,ismerős család gyerkőccel,stb.

Érthető a viselkedése,de sajnos ha így marad lehetnek beilleszkedési gondjai a későbbiekben; akár a bölcsiben is.

Ez nem feltétlenül irigység, mert ha nincs más, aki középpontban van, akkor is lehet, hogy középpontban akar lenni.

Szerintem elmúlhat.

Én is úgy gondolom hogy nem feltétlen az egykeség miatt van így hanem amit előttem is írtak hogy ő ilyen kis határozottabb akarnokabb típus. A közösségben sokat fog változni az biztos. Ha jó gondozónők vannak, akkor ők majd visszafogják az ilyesmi agresszívabb viselkedést (hogy elvesz másoktól ne adj isten harap vagy ilyenek ez is meg szokott történni mert bölcsis korban még a szóbeli kommunikáció nem olyan fejlett ugye).

Az én lányom is ilyen talpraesett típus finoman fogalmazva de ahogy nő úgy egyre jobb a helyzet, és nem egyke.

Szia! Csatlakozom azon előttem szólókhoz, akik azt írták, kicsi még, és ráadásul, mint írod, nem volt eddig sokat gyerekek között, így ne vonj le messzemenő következtetéseket a viselkedéséből!

Ilyen korban valóban nem kell tudniuk még együtt játszani (hároméves kor után már inkább). Viszont nyilván figyelik egymást, és mivel eddig ahhoz szokott a lányod, hogy egyedül van, biztos furcsa neki, hogy mások is játszanak azzal, amivel ő.

Nálunk elég sokat találkozott a kb. egykorú unokatesókkal a gyerek, de ilyen korában mindegyiket felügyelni kellett, hogy „ne vágja fejbe a másikat a kislapáttal”, ne vegye el a másiktól azt, amivel játszik. Ez nem irigység, egyszerűen elkezdi őt is érdekelni, ha másnál lát valamit. Nyilván ezeket a helyzeteket meg kell oldani, nem engedni az agressziót, de azért ne is reagáljátok túl a dolgot.

Hozzáteszem, egy olyn gyereknek, aki kb. életében először egy zsúfolt játszóházban találkozik más gyerekekkel, elég nagy sokk lehet ez a sok inger, a tömeg stb. Szóval ne aggódj, nem fog így maradni!

Talán megnyugat, ha elmesélem, az én gyerekem, mikor bölcsődébe került, egy idő után elkezdett „harapni”. A gondozónők ki voltak bukva, én még inkább, mikor megkaptam, hogy úristen, mit csinál a gyerek. Pláne azért nem értettem, mert mint írtam, sokat volt a rokongyerekekkel és soha nem fordult elő ilyen (mi sem harapdáljuk itthon – ez lehet, hogy viccnek hangzik, de ez is lehetne az oka, mégha a szülő kedvesen harapdálja is a lábát pl.).

Aztán nemsokára kiderült, hogy volt egy kislány a csoportjában, aki folyton harapott mindenkit, és tőle jól eltanulta az én gyerekem ezt. Csak hát a gondozónők ez eleinte nem mondták, így azt hittem, mi rontottunk el valamit.

Azóta eltelt már öt év, és a gyerek (bár „egyke”) a világ egyik legjámborabb teremtése, jószívű, védi a kisebbeket, gyengébbeket, szóval én mindig felhúzom a szemöldököm, ha az „egykeséget” mint az önzőség, irigység szinonimáját emlegetik. :)