Aki sokáig kellett altatni gyermekét, meddig igényelte hogy amíg el nem alszik mellette maradj?

Barátnőm lánya 4 éves múlt és még mindig ott kell mellette lenni amíg el nem alszik.

(kiskorában nagyon rossz alvó volt, 10-szer is felkelt éjjel, barátnőmmel egy ágyban aludtak, 2,5 évesen kezdte el átaludni az éjszakákat a kislány)

4 évessel nem lehet ezt napközben megbeszélni?

Mert 2 évessel értem, hogy nem lehet, de egy 3-4 éves szerintem már elég érett hozzá.

Elmondod, hogy anya ott van a másik szobában, ha bármi gondja van, szól, és Te rohansz be hozzá.

Én nagylányom 8 éves és még ma is megkell várnom míg elalszik . Én rontotttam el , mivel erre neveltem .

A középső 4 éves egyedül elalszik .

A kicsi is .

Nekem az egyik mindig is egyedül aludt el,a másik most 4,5 és mostanában már többször előfordul, hogy egyedül alszik el (az ő ágya egyébként a hálóban van).

Én is igényeltem volna ezt gyerekkoromban, de nem kaptam meg sajnos, velem is szépen megbeszélték nappal a szüleim aztán meg érzelmileg mégis szükségem lett volna rá. Most itt állok 34 évesen, a szüleim iránt érzett bizalmamaat stabilnakmondom, de azért ott van az a kis 1% az egyedül elalvások miatt és ennyi idősen is emiatt lámpa mellett alsziom és gyakorlatilag egyedül nem tudok elaludni.

Többismerősöm is van, aki így járt. Én mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy ezt NE tekintse "szoktatás kérdésének", mert ez nem cípőkötés vagy fogmosás, hanem érezlmi dolog.

Nálunk már az is előrehaladás, hogy nem velünk alszik, hanem átszoktattuk saját szobába. Nappal keveset vagyunk együtt, mert sokáig van oviban, amíg mi dolgozunk, úgyhogy úgy vagyok vele, hogy megértem, hogy igényli az altatást. Hiányzik neki. Ha beteg, akkor mostanában is velünk alszik, de amint jobban érzi magát, vágyik vissza a saját szobájába.

Most 3,5 éves. Szerintem még egy darabig altatnom kell.