Anyukák, apukák! Ti is féltek a jövőtől?

Igen, persze, hogy parázok a jövőtől. Próbálok nem erre gondolni. Mi amig a szülőkkellaktunk és nem volt gyerek jól éltünk, amióta elköltöztünk, lett saját háztartás, gyerek azóta kicsit rosszabbúl mennek a dolgok, és hát lejebb adni mindig nehezebb. Elég rosszúl viselem. Magamra semmit sem költök, csak a babára meg a férjemre plusz a háztartsra, félre tenni nem tudunk, pedig a férjem nem is az átlag fizut hozza haza,nekem 95 ezer a gyedem, nem tudom mit csinálunk rosszúl. Bár hozzá kell tenni a családi házban 40 ezertől indul télen a gáz pl. De mindezek ellenre, most is tanfolamra járok, és két vállalkozásba is belekezdtünk, csak hát ezek mind csak egy iő múlva fognak pénzt hozni, addig bölytölünk azt hiszem. És én úgy gondolom igy 30 évesen még nem késtűnk le semmiről, na ha majd 40 évesen állunk igy akkor fogok komolyan aggódni, most még van remény, hogy az ember tegyen a jobb jövőért ahogy múlik az idő annál kevesbb az esély, akkor is van csak kevesebb,mst még fiatalok vagyunk. Próbálok erre gondolni. De nehéz az egyensúlyt megtalálni, hiszen jól is akarunk keresni, de a gyereket is nagy odafigyeléssel szeretnénk felnevelni, no ezt hozza össze valaki ebben a világban, azért mégis a gyerek az első,ha neki sikerülnek a dolgai akkor nincs min aggódni, de ehhez szeretet, odafigyelés, nagyon sok idő kell, és persze nem kevés pénz is. Szóval nehéz! De ne csüggedjünk!!!