Hogyan tovább? - Pelus kontra szobatisztaság

A kisfiam februárban lesz 3 éves. Eddig nem nagyon foglalkoztunk a szobatisztaság dolgával, gondoltam majd megérik rá stb., persze ha felmerült a téma akkor beszéltünk róla de nem sürgettem ,nem adtam teret a rokonok noszogatásának stb. Aztán elkezdte mondogatni, hogy neki is kisbugyi kell (van egy nővére, ezért szent meggyőződése, hogy az alsóneműt bugyinak hívják és neki sem kisgatyája van hanem kisbugyija), vettem is neki, ráadtam, mert ő kérte, hogy hordhassa. Örültem, hogy talán elindul nála valami... de sajnos egy helyben toporgunk és én nem tudom, hogyan tudnám átlendíteni vagy segíteni őt.

Ott tartunk, hogy napközben nincs rajta pelus (meg sem tűri), csak ebéd utáni alváshoz, éjjel és nagy ritkán ha valami olyan helyre megyünk ahol nincs lehetőség cserélni/kiszállni stb(komoly rábeszléls kell minden alkalommal, nagyon elutasító a pelussal mióta vannak bugyikái).

Viszont nem szól, hogy kell neki, hanem mindig csak utólag jelzi, hogy bepisilt/bekakilt. Valahányszor Wc-re ültetem, MINDIG belepisil(még ha csak 5 cseppet is de általában jókora adagokat) - tehát ha sikerül napközben rendszeresen elkapnom időben akkor balesetmentesnek lehet nyilvánítani a napot pisi tekintetében (nagydolgot még sosem kaptam el :S) . Ha meg épp nem kapom el, akkor telelocsolja a helyet ahol éppen van...

Persze minden wc-zésnél megdicsérem, van jutalommatricája is ami nem motiválja még úgy sem hogy beígért neki a nagyi egy hőn vágyott játékot. Sokkal inkább szeretne nekem megfelelni azt érzem, és amikor baleset van mindig nagyon elkeseredik pedig tök természetesen próbálom kezelni, megkérem hogy legközelebb szóljon, kimosom és kész, nem kerítek nagy feneket neki stb, igyekszem abszuolute nem frusztrálni emiatt de ő mégis szívére veszi.

Van valami ötletetek, hogyan lépjünk tovább, mit tegyek, mivel próbálkozzak? A férjem ki van borulva, hogy össze-vissza pisili a lakást, meg mérgelődik, hogy miért nem szól ha amúgy tudja tartani-engedni... én meg totál tanácstalan vagyok :(