Ti beköltöznétek belvárosba kertvárosból ha?

Hú, két hozzászólóval is nagyon egyetértek, mi most egy Bp közeli (bár relatív, mi számít közelnek, hévvel kb 40 perc) kisvárosban ami inkább falu, lakunk és utálom! Hálisten csak ideiglenesen. Alig várom, hogy menjünk vissza, mi a belvárosban éltünk, én is úgy érzem itt magam, mintha élve el lennék temetve. Ha sétálni megyünk, főleg így télen, az annyiból áll hogy az unalomig ismert utcákon keringek a babakocsival, járda sincs, folyton ugrálhatunk el az autók elől. Bolt az hagyjuk, katasztrófa, az emberek bunkók, pedig mindenki azt mondta hogy na majd itt milyen kedvesek lesznek az emberek, hát nem igaz. Igen, kábé a jó levegő az egyetlen előny, a kertet mi nem tudjuk kiélvezni mert szinte beton az egész, most ott hogy futkozzon nyugodtan egy másfél éves? Párom és kislányom unokatesója is törte már ott a fejét, úgyhogy nem szeretem. A játszótér 40 perc séta dimbes-dombos , járda nélküli utakon!

Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy ha nem érzed itt jól magad, és visszavágyódsz, akkor mielőbb lépjétek meg, és menjetek vissza. Most még nem késő bevallani, hogy tévedtetek. Ha mindketten így gondoljátok, az főnyeremény, nálunk én vagyok az aki utálok itt lenni és vágyom vissza, párom maradna, ez így kicsit nehezebb.

Kicsit más értékrendet és fontossági sorrendet tudsz kialakítani a gyerekeidben, ha látják, érzik, megbecsülik a minket körülvevő természetet, a földet, az állatokat, azt hogy mindenért meg kell dolgozni.

40 km - re lakunk Pesttől, 9 km- re Gödöllőtől, de nem érzem azt, hoigy elvennék a gyerekeimtől. Csak azt tudom, amit adunk nekik ezzel. Kis barátjuk kevés van (csak akivel az oviból úgy alakult, hogy jól kijönnek, de nem rendszeresen találkozunk, mert itt sokkal kevesebb ideje van mindenkinek). Játszótér nincs, nem is hiányzik (5 gyerekem van, együtt kitesznek egy játszótéri csapatot),sétálni nem szoktunk menni, bevásárolni havi 1x járunk, emellett a helyi boltban tej + kenyér (ezt a férjem is meg tudja venni 2 naponta). Férjem mindennap ingázik Pestre, de ezt tudtuk, hogy ezzel jár.

Jaj,jaj kedves Kérdező egy kicsit felszínes vagy, gondolom Te is sejted magadról (nem bántásból mondom én sem)

Nektek valószínűleg nem való a vidéki/külvárosi lét, ha ennyire "beszűkültnek" érzed az élettereteket itt, de inkább csak arról van szó, hogy nem értékeled az előnyöket (ami nagy hiba, nem mondtam, hogy,elkányeztetettek a gyerekeid, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy kimaradnak egy nagyon fontos tanulási folyamatból, amikor a munkával, energiával megszerzett, megtermelt dolgok megbecsülését, értékelését tanulják meg), viszont nagyon felnagyítod a hátrányokat.

Nem tekintem hátránynak a távolságot, programokat úgysem Pesten csinál az ember, járjuk az országot mi is, amikor tehetjük (havonta 1 - 2 alkalom).Viszont ezeket a napokat ismételten megbecsülik a gyerekek, mert nem minden hétvégén adódik jövés - menés (gondolom ezek nagy része nem bír igazi tartalommmal, csak arról szól, hugy menjetek).

Szóval nem maradnak ki semmiből a gyerekeim, és nem "kell" állatokat gondozniuk, csak azt segítenek, amit maguktól is szívesen megtesznek(tehát bármit).

Én bármilyen helyzetben feltalálom magam, meg

tanultam itt élni, már beautózni sem szeretek a városba, emellett csinos vagyok, adok magamra, gyerekeknek is mindent megadunk, nem zártuk ki a külvilágot, bejárnak Gödöllőre a gyerekek néptáncra, tornára.

Próbáld egy kicsit más szemmel nézni a dolgokat (bárt gyanítom nem fog menni), és költözzetek vissza a panelba.

3as vagyok.

Az hogy a gyerenek milyen az értékrendje, nem attól függ, hogy hol nő fel, hanem hogy hogyan nevelik. A természet szeretetére lehet úgy is neveli, hogyha panelban lakunk. Én kislányom 2.5éves. Imád kirándulni, és szereti az állatokat is (nem nyúzza őket!) Ez nevelés kérdése szerintem. A kérdezőnek szerintem anyagi szempontból is jobb lenne a belváros, mert rengeteg meg tudnának spórolni, ami a mai világban nem utolsó szempont. Illetve 1-2 gyerekkel úgy élni kertes házban, hogy nincs/vagy csak nagyon messze van a játszótér, rettentő nehéz. A gyereknek kortársokra is szüksége van, ez fontos, nem csak az anyukájára. Mi is voltunk pár hónapot külkerületben és borzasztó volt. Oké volt kert, de ennyi. A gyerekem halálra unta magát, miután labdáztunk és kertészkedtünk. Vágyott a hinta után, meg a barátai után és sajnos ezt a jó levegő nem pótolja. :(

hát igen :"próbáltam rávilágítani, hogy kimaradnak egy nagyon fontos tanulási folyamatból, amikor a munkával, energiával megszerzett, megtermelt dolgok megbecsülését, értékelését tanulják meg"

nem mindenki készül parasztnak, drágám.