Hogy reagálnátok hogy ha a gyereketekre valaki (barát) olyan nyomatékos hangsúllyal rámondaná hogy rossz és szófogadatlan? Ezzel sugallva hogy az ő gyereke milyen ügyes és szófogadó?

Nyilván senkinek sem esik jól, ha ezt mondják a gyerekére, még ha tényleg kicsit rosszabb is! Nem is szabad szerintem mondani!

De! Elmesélek egy esetet. Baráti pár jött el hozzánk tavaly,akkor volt másfél éves a fiuk. Az egész este nem szólt másról,hogy azon rettegtünk a férjemmel,hogy mit fog csinálni a gyerek! Tenyérrel ütögette a plazmatévét, a kanapéra kiborogatta a kekszet, ami a földre került még jól meg is taposta. Komolyan, ahogy elmentek még fél órát takarítottam utánuk. A szüleitől mindössze egyszer kapott annyit,hogy nem szabad. És az egész este el lett cseszve, mert arra kellett figyelni,hogy mit csinál a gyerek. Ha bunkóság, ha nem, legközelebb úgy szerveztük a randit,hogy inkább mi menjünk hozzájuk.

Természetesen sem a gyerekre nem szóltam rá, sem a szülőknek nem mondtam, pedig az volt a véleményem,hogy az engedésnek is van határa! A mi fiunk most egy éves, de már most alap,hogy elmagyarázzuk,hogy nem játszunk az étellel. Tehát nem tapossuk a földön a ropit, meg a kekszet!

Ettől függetlenül én azt vallom,hogy mindenki úgy neveli a gyerekét,ahogy akarja, semmi közöm hozzá. Nem szabad beleszólni ebbe.

Mondjuk amikor mi elmeséltük ezt a családban, mindenki kivétel nélkül azt mondta,hogy ebben a szituációban ők már simán rászóltak volna más gyerekére. Én nem akartam megbántani őket, mert jó emberek, csak sajnos akaratlanul is elérik,hogy nem fogják őket a gyereket miatt társaságba hívni!

MAgyarország, magyar mentalitás magyar emberek, tipikus. Mindenki kritizálja a másikat mindenki mindent jobban tud. Mindenki el van magától meg a saját gyerekétől ájulva.

Nekem a sógorom ilyen f@sz. Nagyon eleven, igen ki merem mondani hogy rossz hisztis kislányom van 3 és fél éves. Nem nevelés ilyen és kész.

A sógorom olyan hangon rászólt hogy nekem fájt, pedig a lányom imádja és nagyon rosszul esett neki az imádott nagybácsitól.

Nem álltam meg szó nélkül. Mondtam neki hogy majd a sajátjára szóljon rá ha ennyi idős lesz. Mert a lányom pont olyan mint amilyen ő volt kiskorában és imádkozzon hogy majd az ő kisfia ne rá hasonlítson.

Tök átérzem a helyzeted! Velünk nemrég történt hogy átmentünk anyukámékhoz-élettársával él, akinek nincs gyereke.....

Kb 3-4 havonta szoktuk csak bevinni a gyerekeket. most úgy alakult,hogy bementünk. Van egy 3 éves kisfiúnk,és egy 17 hónapos. A nagy elkezdett játszani egy játék talicskával, a kicsi pedig most mindenben utánozza,követi őt,és persze utánament. És mivel abszolút nem gyerekbiztos az a ház(sőt, inkább veszélyes a gyerekre),szóltunk nekik, hogy jöjjenek vissza. De játszottak, így hagytam h anyu menjen utánuk, mivel ő sem igazán a nagymamák mintaképe, nem igazán látogatja az unokáit (de ez egy másik történet) Kb 20 percet voltunk bent, abból csak 10 percig azt hallgattam, hogy az élettárs csak azt hajtogatja, hogy B rossz vagy, kiraklak a sötétbe, rossz vagy,rossz vagy,rossz vagy....kicsit kezdtem már unni, mikor is megkérdeztem, hogy szerinte milyennek kéne lenni egy 3 éves gyereknek? Mire azt válaszolta, hogy ő már nem gyerek......a férjem, aki egy igen jámbor ember,már ő is kezdett felháborodni. én csak annyit mondtam, hogy ha 3 évesen nem gyerek, akkor mi? de kezdett bennem felmenni az ideg, így elkezdtünk készülődni hazafelé. Mikor is utánam jött, és elkezdte mondani, hogy én is rossz vagyok, mert a rossz gyerekemre nem szólok rá!!!!!Na, akkor kijött belőlem minden, nagyon mondtam a magamét, hogy ő mit képzel magáról, miért is kellett volna rászólnom, hiszen csak JÁTSZOTT, és amikor tavaly mindenki egyedül hagyott a fiúkkal, akkor bezzeg nem mondták h rossz, és azért mert a kisfiam alapból nem egy nyugodt gyerek, de én tudom az okát h miért nem, addig nekem ne mondja meg, hogy mikor szóljak rá, főleg, hogy gyereket csak messziről látott....olyan ideges lettem, már majdnem sírtam is....kivittem a kisfiamat az autóhoz, szegény nagyon meg volt szeppenve, csak annyit mondott nekem, hogy ő nagyon szeret engem.

Nem tudom, hogy amikor egy 3 éves gyerek tényleg játszik, és nem ül a seggén akkor miért kell belesúlykolni, hogy rossz?mikor csak játszik, mert gyerek?! és azt is tudom, h van amikor tényleg rossz, és túllő a célon, de ő azt pl nem látja, hogy akkor itthon kap büntetést, de azért mert játszik nem fogom megbüntetni, még csak rászólni sem...