Beszéljek neki róla? Mégis hogyan? Nem akarom, hogy önmagát okolja

Régóta szeretem(kb 9 éve).De nekem Ő kicsit olyan "elérhetetlen álom" volt,csak a 40 kilós,'smink nélkül ki nem megyek a szobámból' típusú lányokkal kavart,vagyis addig járt velük,amíg le nem feküdtek vele,2 hónapnál tovább még senkivel nem járt.Tudja magáról,hogy bármit megtehet következmények nélkül(és meg is tesz mindent,a gimi legrosszabb diákja...),mert a családjának van befolyása és pénze és hogy az egyik leghelyesebb srác és imádják a lányok,mert mindenben magabiztos és képes a tanárokkal is elhitetni pl.,hogy tud mindent,pedig az órák nagyrészén filmet néz vagy alszik vagy pedig be se jön,de szerez igazolást mindig.

Viszont szeptember eleje óta valami furcsa van köztünk...Olyanok vagyunk,mint egy szerelmes pár,ha kettesben vagyunk vagy ha csak a legjobb barátjai vannak körülöttünk,párszor már náluk aludtam,minden délutánt és estét együtt töltünk általában,kettesben.De mások előtt olyanok vagyunk,mintha csak osztálytársak lennénk.

Tavaly elég bunkó volt velem,folyton piszkált és beszólt és borzasztóan esett,mert nagyon szerettem...Sokat sírtam miatta és néha megvágtam a karomat.Nem látszanak annyira a hegek,mert egyáltalán nem voltak mélyek a vágások,de ma észrevette a barátom.Azt mondtam neki,hogy a cicánk csinálta,amikor kicsit volt,de talán el kellene neki mondanom az igazat.

Mindent megbeszélünk,de nem akarom,hogy bűntudata legyen emiatt,viszont hazudni sem akarok neki ebben(bár már megtettem,de akkor is).Csak még azt se tudom,hogy mi van köztünk,mert szeret,de mások előtt szinte levegőnek néz,alig szól hozzám.

Mit tegyek???

15L