Csak én vagyok ilyen dinka a bölcsivel kapcsolatban?

Ó, ezek miatt ne aggódj! Ha ezeket csinálta, akkor egyrészt mert új hely, másrészt az is benne lehet, hogy ott voltál vele. Én ilyeneken nem stresszeltem, kivéve az evést, de megnyugtattak, hogy pár nap és fog enni, csak még új minden, még nem mer. Nálunk még bonyolította a helyzetet, hogy külföldön élünk, idegen nyelvű bölcsibe jár, és addig csak magyart hallott tőlünk.

Én minden máson stresszeltem. Cserélik-e rendesen a pelusát, időben, szokott-e napközben sírni, hogy alszik el, nem fázik-e, nincs-e melege, stb. Aztán átgondoltam, hát azért vannak ők ott, mert értenek hozzá.

Az első néhány nap nekünk is nagyon jól telt, imádta, aztán rájött, hogy ez bizony nem opcionális, jönni kell. Akkor sírt reggelente kb. 1 hétig, minden nap kicsit kevesebbet. Nálunk apa szoktatta be, én nem tudtam volna ott hagyni sírva. (Bár neki is nehéz volt.) De utána már nagyon megszerette, már akkor szokott nyafizni, ha haza kell jönni.

Másfél évesen lett bölcsis, ott megtanult egyedül enni, beindult a beszédfejlődése (két nyelven), sokkal többet képes egyedül is eljátszani. A "csordaszellem" viszi a gyerekeket, ha a többiek esznek, ő is eszik, ha ők alszanak, ő is megy aludni.

Egyébként engem nagyon megviselt a beszoktatás így is, hogy apa hordta, sokat sírtam, fogytam. Volt vagy 1 hónap, mire helyre tettem magamban a dolgot.

Sok sikert, csak ügyesen, a gyermek a pozitívat érezze rajtad a bölcsi felé, akkor neki is könnyebb lesz.