Ti próbálkoznátok még vagy hagynátok annyiban a dolgot?
Kisfiam 16 hónapos. Mikor a babát vártam még voltak ígéretek az apuka részéről stb... de már szülés előtt kiderült, hogy Ő inkább kihúzza magát a felelősség alól. Persze tudtam, hogy nem lesz könnyű, egyedül is vállaltam a kicsit. És a mai napig tudom, hogy a legjobban döntöttem, egyszerűen imádom. Két alkalommal próbáltam kapcsolatot teremteni az apukával, aki külföldön volt (küldtem képet a babáról), de semmi válasz. Így aztán elindítottam egy gyerektartási díj megszabására irányuló pert, mert persze anyagilag sem támogatott bennünket soha. Ezen végül 15 hónap után megjelent. A bíró kérdésére elmondta, hogy nem adott még nekünk soha semmit és nem látta még a fiát. Arra a kérdésre, hogy akarja e látni, annyit mondott, hogy jó kérdés...valószínűleg nem.
A bíró döntést hozott a pénzügyiek terén, most majd fizetnie kell havonta a minimális összeget. Bennem meg néha kettős érzések vannak: egyszer az, hogy ha már egy akkora senki, akkor miért lenne szükségünk bármilyen kapcsolatra vele, máskor pedig, hogy mégiscsak a kisfiam apukája, és ha határozatlan volt abban, hogy akarja e látni, akkor még lehet tennem kéne egy lépést a fiam érdekében azért, hogy legyen köztük kapcsolat.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Előre is köszi, aki ír!
Értem. Nem erőltetném semmiképp, mert az erőltetett kapcsolatnak semmi értelme nem lenne. Azért minden évben küldenék neki egy képet a gyerek szülinapjáról, hogy legyen esélye jóvá tenni a hibáját, és a kisfiúnak is legyen esélye visszakapni a papáját.
Szomorú, ha tényleg szülői nyomásra történt mindez.
Nagyon nehéz helyzetben vagy! Én azt tanácsolnám, hogy hagyd a fenébe ezt az apát! Elmesélem a történetemet, mert hasonló cipőben járok/jártam. Mára már megbántam, hogy erőltettem az apának a láthatását. Szerintem jobb lenne nektek is nélküle!
Nálunk is nem tervezett baba volt a lányom. Annyi a különbség a ti történetetek és az enyém között, hogy ő abban a pillanatban le is lépett ahogy megtudta a terhességemet. A lényeg, hogy én is próbálkoztam egész terhesség alatt, sőt amíg pici volt a lányom akkor is, hogy látogassa a gyereket. Mindent bevetettem, mert én is úgy gondoltam, hogy joga van a lányomnak ahhoz, hogy legyen apja! Fénykép küldés, levél stb. Ezekkel azt értem el, hogy a végén feljelentett zaklatás vétségéért. Ő ráadásul még el sem ismerte a gyerekét, azt is dns útján állapították meg. Sokszor voltam azon a ponton, hogy már a gyerektartás sem kell, felejtsük el egymást. A bíróság persze ezt is megállapította. Ezek nem az én kezdeményezésemre történtek, hanem a gyámügyére. Ők javasolták továbbá, hogy indítsak egy gyerekelhelyezési pert, hogy ez is legyen lepapírozva, mert így bármikor beállíthatott volna, hogy elvigye a gyereket, hisz az övé is. Nálatok ez megtörtént??? Ekkor megállapították a láthatást. Addig ő is kétszer látta a lányát. Ekkor a kislányom 19 hónapos volt. Ekkor kezdte el látogatni valójában. Most 28 hónapos a lányom, heti egyszer jön, ami le van neki írva. Tulajdonképpen azon a két órán túl már nem érdekli, soha nem érdeklődik felőle. Folyamatosan megy a veszekedés, beszólogatás a részéről felém a gyerek előtt. Amikor már kijelentette, hogy majd felhasználja a gyereket ellenem (a bosszúra) akkor már azt is megbántam, hogy erőltettem ezt az egész láthatást. De én is csak azt szerettem volna, hogy a lányomnak apja legyen. De ilyen??? Ha betölti a 3-at jogilag elviheti. Rettegek tőle!!! A családját sem érdekli, de már tervezgeti, hogy mi lesz ha ő már el fogja vinni. Számomra az lesz az igazi rémálom...
Ezt a történetet tanulságként írtam le neked. Én is reménykedtem benne, hogy megjön az esze, és jó apja lesz a kislányunknak. Egyenlőre sajnos nem úgy néz ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!