Vannak itt olyanok akik a nagyszülőkkel laknak?

Gyerek alszik, te leülsz anyukáddal a konyhába beszélgetni és elmondod a gondod-bajod neki.

Anya, nagyon szeretlek, köszönjük, hogy itt lakhatunk. Viszont van egy két dolog, amit szeretnék veled megbeszélni. Köszönöm, hogy felneveltél és hogy bármikor számíthatok a segítségedre. Viszont XY az én gyerekem, és szeretném én nevelni úgy, ahogy én jónak látom. Légyszíves ne szólj és avatkozz bele a nevelési módszerembe. Pl. ha én megbüntetem a harapásért, és a kiságyba teszem, azt nem kínzásból teszem, hanem szeretném, ha megtanulná, hogy nem szabad ilyet csinálni. Nem órákra teszem oda, hanem míg elmagyarázom neki a dolgokat. Légyszíves ne a gyerek előtt kritizálj, beszéljük meg négyszemközt, mint most is, ha valami gondunk van egymással.

Mi anyósékkal lakunk, nálunk apósom az, aki mindent megengedne a 3 éves fiúnknak, és hiába magyarázunk neki, hogy ezt vagy azt miért nem engedjük, csak azért is csinálná. Erre én kerek-perec kijelentettem, hogy az én gyerekem, én nevelem, mert az én dolgom (mondjuk mi már az összeveszésen túl voltunk, mert nálunk már a magyarázás és a szép beszéd nem hatott).

Nem te reagálod túl. Még ha nem is ért veled egyet, azt ne a gyerek előtt. Én mindenképpen beszélnék vele, hallgasd meg őt is és úgy próbáld meg meggyőzni. Üljetek le egy este és rágjátok át a dolgot.

Mi nem lakunk szülőkkel, szerencsére. Nagyon szeretem a saját és párom szüleit is, de nem tudnánk velük élni és azt hiszem ők sem velünk..