Hogy bírják alsós gyerekeitek, unokáitok a tanítás utáni különórákat?

Hát nem tudom, én soha nem éreztem tehernek annak idején, mert azt csináltam amit szerettem. Ha korrepetálás céljából jártam külön órára, azzal meg nem tudtam mit csinálni, muszáj volt, akkor nagyon utáltam, de most 30 éves fejjel belátom, hogy a szüleimnek volt igaza, az én érdekemben küldtek különórára.

A lányom most ugyan még nem iskolás, csak ovis, heti 3× van különfoglalkozása, heti 2× táncol, és egy kézműves foglalkozása van, de egyáltalán nem érzi tehernek, imádja, pedig van hogy negyed hatkor hozom el az oviból. Boldog kiegyensúlyozott kislány.

én Dr. Vekerdy Tamás álláspontját vallva nem fogok saját akaratomból semmiféle különórát és terhet pakolni a sulin kívül a gyerekemre, akkor se ha bukásra áll és otthon sem fogok vele a suliról beszélgetni

igen, ezt is ő mondta és nem tudom miért de ösztönösen érzem hogy így helyes és otthon pihenjen, a suliba figyeljen és kész

2-nek

Na azért kíváncsi leszek, hogy kerülitek majd ki a suli témát mikor hazaküldenek egy raklap házit. A struccpolitika ebben az esetben szerintem nem jó ötlet, de Te tudod. A gyerek érdeke is hogy milyen lesz a bizonyítvány, hogy esetleg csak segédmunkás lesz belőle, mert Te nem akartad különórára küldeni, holott bukásra állt, vagy esetleg lesz egy diplomája, és normális élete.

De Te tudod, én nem tenném.

szerinted egy szakmunkás miért ne lehetne boldog ember?

miért kéne diploma ehhez? (vannak diplomás utcaseprők de ezt biztosan tudod) annyira nem a sulitól függ milyen ember lesz

Áruld már el, hogy hol írtam hogy egy szakmunkás vagy utcaseprő nem lehet boldog?????????

De ha rajtam múlik biztos nem hagyom a gyerekemet elkallódni, hogy utcaseprő legyen 47 ezer forintért, mikor segíthetem azzal, hogy a lehető legjobbat kihozom belőle, és mondjuk 147 ezerből fog megélni.

Örökké hálás leszek a szüleimnek, hogy nem hagyták, hogy ne tanuljak és nem azt vallották, amit Te, hanem hajtottak, apu olykor éjszakába nyúlóan tanult velem. Most mindenem megvan, nem kell filléreznem, jó munkám van, azt csinálok amit mindig is akartam, nem a szüleim döntöttek helyettem. Sajna a megfelelő iskolai végzettség nélkül nem tartanék itt ahol most tartok.

Persze, mondják a pénz nem boldogít, de azért valljuk, be jó ha van és utcaseprőként meg a teszkóban árufeltöltőként senki nem fogja magát hülyére keresni. Ahhoz meg hogy valaki jó szakmunkás legyen nem elég elmúlatni az iskolában az időt, rengeteg plusz munka, plusz órák, plusz ráfordítás kell. És szerintem ebben mindenki egyetért!