Egy gyerek vagy több gyerek? Miért lett több, vagy miért maradtál csak az egynél?

Egyenlőre egy van! A férjem szeretne még legalább egyet. Én még agyalok. Igaz, még kicsi, egy éves lesz.

Nekem a szülés rossz volt nagyon, ráadásul hipotón lett a fiam, hordjuk tornára. Van még egy pici lemaradása, más gond szerencsére nincs. De engem nagyon megviselt ez az egész, nem tudtam igazán élvezni, hogy babázok.

Nagyon félek még egy szüléstől, meg,hogy valami baja lesz stb.

De ha lesz, akkor max. még egy. Én szeretném,ha mindkettőt anyagi biztonságban nevelhetnénk!

2 volt a terv, 3 lett mert védekezés mellett terhes lettem.

Megértem azt is akinek elég 1, és az indokokat is (annak az egynek tárgyakban, lehetőségekben mindent megadni, vagy ha türelemmel, odafigyeléssel, energiával 1-et bírnak ).

Megértem a 2-t is mert nekem is az volt a terv, én még úgy érzem 2 gyereknek nem lehetetlenség erőnkhöz mérten megadni amit lehet.

De a nagycsaládosokat is megértem, mert most hogy 3-an vannak nagyon látom ennek előnyeit is, hgy hogyan húzzák egymást fejlődésben, képességekben, hogy hogyan támogatják és védelmezik egymást amit nagyon jó érzés látni, mert bízom benne, ha én nem leszek ők akkor is támogatják majd egymást. Mind három teljesen más kis ember és nagyon boldog vagyok, hogy mindhármukat "megismerhettem" mert mind3-an másra tanítanak és változtatnak az életemen.

Beállítottság kérdése. Nagyon nehéz 2 gyerekkel már értem a mondást, hogy "egy gyerek nem gyerek", de nem adnám semmiért. Mikor megérkezett a kisfiam akkor éreztem hogy teljes a család, de több gyerekünk nem lesz. Nagyon nehéz terhességeim voltak. A doki szerint a harmadikat nem lenne szabad bevállalni. De mégis rossz érzés.

És szerintem ez a világ nem jó felé halad, nincsenek barátságok mert mindenki irigy egy idő után. Ha nem a testvérére, kire számítson az ember? Ezt nem akartam elvenni a lányomtól.

Szerintem ez egyén függő.

Én mindig is arról álmodtam, hogy több gyermekem lesz.

Lett is három:)Tudatosan tervezve és ez így nekem nagyon jó.

Kettő van, egy fiú és egy lány. A lány után sokáig én is azt mondtam, hogy soha többet gyerek, aztán valahogy mégis vágytam rá, meg kettő volt tervben is, így belevágtunk. Én azért szerettem volna kettőt, mert nekem is van tesó, és ő egy olyan pont az életemben, akire mindig mindenben számíthatok, ő az aki mindent meghallgat, mindent titokban tud tartani, akik feltétel nélkül megért és kívülállóként ítél, ha kell lehordjuk egymást a sárga földig, de mégis szeretjük egymást! És a lányomat ettől nem szeretem volna megfosztani, nagyon remélem, hogy ők ketten is ugyanilyen jó testvérek lesznek, legalábbis én mindent meg fogok tenni ennek érdekében.

Ennek ellenére nem ítélek el senki, azért mert egyet vállal. Ugyan miért kellene. Mások vagyunk, más beállítottsággal, mindenki mást hozott otthonról. Lehet ha én is egyke lennék, azt mondanám, hogy tök jó volt, minek tesó! Ki tudja.

Amúgy megnyugtatlak, hogy ezeknek a kérdéseknek soha nem lesz vége, mert most hogy megyek lassan vissza dolgozni, mindenki jön azzal, hogy na és mikor jön a harmadik?????? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ