Szoktátok úgy érezni hogy elhanyagoljátok a gyerekeiteket, amikor több dolgotok is összejön?

Jaj nekem ez gyakran megfordul a fejembe.

Ha dolgom van leteszem a jàtszoszönyegre egy pàr jàtékkal és elvan,mégis este ha elalszik,azt gondolom:huu de elhanyagoltam ma a kicsit.

Vagy néha àtpasszolom a baba feladatokat apàra.

Olyankor is büntudatom van.

Hát ez jó!!!!! :-))

Olvasom a kérdést, s felfedezem benne magam.Aztán olvasom az utolsó hsz-t, s újra felfedezem magam benne! :-) Nos ezzel én is így vagyok pontosan!! Már foglalkozások is vannak, hiszen már festünk, gyurmázunk, rajzolunk is ... :-))))))))))

Én mindig azzal vígasztalom magam, hogy a gyermekemnek azt is látnia kell, hogy anya főz, mosogat, mos, teriget, port töröl,porszívóz stb... Hiszen ezt is ugyanúgy meg kell majd tanulnia, mint minden mást!!! A kislányom már ebben is utánoz és sokat segít a maga módján, s remélem így is fog tenni mindig!!! Képzeljétek csak el, ha nem csinálnánk semmit csak nonstop a gyerekkel ténykednék... Azt hinné, játékból áll a világ. Semmi önállóságot nem tanulna. Nálunk is ki volt pakolva a konyhaszekrény, a ruhás is, s még ki is lesz biztosan a kistesó által :-)) De így szép az élet, amikor ilyenekre majd visszaemlékezünk, milyen mosoly szökik majd a szánkra.. :-)))

Üdv!!!!

Ja!!! S hogy kötöm le?? Két éves múlt az enyém is. Rajzol, vagy "olvas" nekem mesét amíg főzök, vagy segít az asztalnál pl. ha pizzát sütünk már teszi rá a finomságokat, vagy keveri a tojást , szaggatja a pogit :-)))stb. Terigetéskor adogatja a ruhákat a kosárból. A a kisbaba körül vagyok, ő is pelenkáz a játékbabával, meg babakocsizik, vagy főzőcskézik.Néha beteszem a kedvenc meséjét a dvd-be estleg, ha nincs úgy más. Ha ágyzunk, Ő dobálja le a párnákat, takarót és ő teszi be az ágyneműtartóba, amíg én azt fogom. Van amikor az udvaron terigetek, zöldséget pucolok, addg Ő homokoik, motorozik, stb.

Remélem pár ötletet adtam :-))

előző hsz.

nálam is van ilyen, foleg ha tobb mindent betervezek délelottre. de igyekszem a kicsit kárpotolni délután és tobbet játszani egyutt. persze, de délelott nagyon nyugi és nagyon csimpaszkodik belém, akkor csak olyat csinálok, amit okvetlen muszáj.

de észrevettem már, ha pl. délelott tobb orát elvagyunk a városban, délután nagyon nyugi és nagyon igényli a foglalkozást, mintha a délelotti vásárlásért cserébe:) pedig azt is élvezi, de hát mégsem játék.

ha végzem a dolgom, általában a kozelben van, vagy játszik, vagy néz, szoktam hagyni kicsit porszívozni, torolgetni (popsitorlovel a játékokat:), felmosni, soporni, adogatja a csiptetoket.