Ti elengednétek a nagyot? Kérlek, adjatok tanácsot!
Van egy 2 évesem és egy 3 hónaposom. Az apai nagyszülők naggggyon szeretnék, ha a nagy az apjával elutazna hozzájuk egy hétvégére (1 éjszaka).
Egyrészt jól hangzik a dolog, mert akkor lehetnék kicsit kettesben a kicsivel. Másrészt viszont nem érzem magam készen erre. A kórházban töltött pár napot is nehezen bírtam a nagy nélkül, jött is minden nap látogatni.
Az is elgondolkodtat viszont, hogy én anno voltam apummal 2 évesen a dédszüleimnél így látogatóban. De nem vagyok az anyukám..
Még az is lényeges, hogy anyuméknál volt már egy napra. Délelőtt átvitte az apja, este érte ment. De én közben 2szer is telefonáltam, hogy minden rendben e. (többször nem mertem :)
Szóval ki mit tenne? Hallgatnátok a belső hangra, vagy "megerőszakolván" magatokat elengednétek a gyerkőcöt?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Nekem az a fura, de nagyon, hogy egy szóval sem említed a gyerek szempontjait, csak sajátjaidat. Most az a lényeg, hogy ő elvan-e nélküled, vagy hogy te elvagy-e őnélküle? Hogy neki jó-e vagy hogy neked jó-e? Amíg nem találod meg a helyes szempontot, helyes döntést se fogsz hozni.
Amúgy nem lényegtelen, hogy milyen messze laknak anyóspajtásék. Haza tudnak-e jönni, ha nagyon sír utánad. Szóval objektív szempontokat is mérlegelj, meg a gyereked szempontjait és csak legutoljára a sajátodat. Nagyon furcsának találom a gondolkodásodat, hiszen anya vagy... nem is értem.
Fúúú, kedves 8., érdekes, amit írsz!
Tudod azért tettem fel a kérdést, mert én nagyon nem szívesen engedem el még. Kicsinek tartom hozzá. De gondoltam, nézzük meg külső szemmel hogy látjátok ezt az egészet. A többiek mind azt írták, hogy önzőség a részemről, hogy magam mellett akarom tartani.
Az ő szemszögéből nézve - őszintén - nem tudom ellenne e egy egész hétvégét nélkülem "idegen" helyen. Mikor a kicsi született, itthon volt az apjával és anyósommal. Ugyebár kényszerből nem volt velem. Nem csak magam miatt ragaszkodtam hozzá, hogy mindennap jöjjön látogatóba, hanem, hgy benne minél kisebb törtés legyen a hiretelen eltűnésem. De a kórház az egy más történet.
Anyumékkal egy városban lakunk, látja őket rendszeresen. Mikor náluk volt egyedül, nem volt semmi gond.
Anyósomék - mint írtam - jó 2 óra vonatútra laknak tőlünk. Nem lehet csak úgy hazajönni, ha nem jó neki ott. Ha csak ezt nézem eszem ágában sincs elengedni. De az apjával menne..
Igazából annak örülnék a legjobban, ha anyósomék többet tudnának jönni, illetve apával közelebbi közös programjaik lennének, nem pedig 120 km-rel messzebbi.
Végül - szerintem az, hogy kíváncsi voltam mások véleményére, mutatja, hogy ő az elsődleges ebben az egész történetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!