Hogy vegyem rá a másfél éves kislányomat, hogy átaludja az éjszakát?

Szia!Az én lányom sem aludja át pedig 5éves.Kb 2 éves kora óta csinálja.Sokszor átjön,kicsit odabújhat aztán mindig vissza viszem.Néha 3x/éj.Fektessétek le együtt az ő ágya mellé a kedvenc babáit állatokat,takarjátok be.Mond neki hogy ő vigyázzon rájuk éjszaka,hogy ez milyen nagy feladat.Az én lányom azóta alszik el egyedül(nem kell mellette ülni)mióta a kistesója is abba a szobába alszik,és tetszett neki hogy az ő feladata,hogy vigyáz rá.Ettől még éjszaka átjárkál,de hajlandó visszamenni.

Nálunk is volt egy olyan időszak mikor mindegyik fenn volt.Tuti,hogy a lányom mindig akkor ébredt fel,mikor a pici szopizott.Kitartás!!!

Ha van Zone Club csatornátok, azon szokott menni a Vásott kölykök című műsor (ma is lesz 12 és 17 órakor), abban egy pszichológusnő alvásproblémás gyerekekkel is foglalkozik. Van, aki a szüleivel alszik, de van, akinek az anyukája alszik a gyerekszobában. Ez a doktornő a "gyors visszafektetést" szokta alkalmazni. Már láttam olyan részt, ahol egy éjszaka 16-szor kellett visszavinni a gyereket az ágyába, de 5 nap alatt megoldódott ez a probléma és a végén már nem is kellett felkelni a gyerekhez.

Az én lányom 2.5 éves, az öccse pár hónapos. Én is féltem, mi lesz majd, ha megszületik a kistesó. A lányunk nem aludt velünk soha, de elaltatni minden este el kell, még most is. Szerintem még nem késő, hogy beszoktasd a saját ágyába.

Én úgy csináltam, hogy fürdés után megmelegítettem a tejet, elköszöntünk apától és bevonultunk aludni éjjeli fény mellett. Míg itta a tejet a félhomályban, addig meséltem neki 3 mesét, amit én találtam ki. Minden este ugyanazt, Ő döntötte el, melyiket meséljem. (egyébként ilyenkor lehet vele megbeszélni dolgokat, amik aznap történtek, mert odafigyel rá)

Szóval megitta a tejet, utána mondtam neki, hogy most már maradjunk csendben és aludjunk. Innentől nem szóltam hozzá, bármit mondott vagy kérdezett, azt hitte, hogy elaludtam. Utána már Ő is elaludt és kiosontam a szobából. Ha ezek után éjszaka bejött hozzánk, azonnal mentem vele vissza a szobájába, nem engedtem, hogy ott aludjon velünk. Sokat forgolódik, keresztbe fekszik az ágyon, nem lehet tőle pihenni. Szerintem az a lényeg, hogy éjszaka már ne bonyolódjunk beszélgetésbe vele, hanem betakargatás után ki-ki aludjon a saját ágyában. Egyébként ha megszokja, neki is pihentetőbb lesz a saját ágyában aludni. Becsukott ajtónál alszik, így ha nem kell fel a csecsemő sírására.

Még annyit mondanék, hogy amikor hazahoztuk a testvérét a kórházból, onnantól kezdve 2 hónapon keresztül nem ebédelt (még az asztalhoz sem volt hajlandó ülni) és nem jött ki a szobájából reggel, hanem sírt és be kellett érte menni. Tényleg visszament kisbabába. És engem teljesen elutasított, csak az apukája puszilhatta meg, stb... pedig nagyon sokat szeretgettem szülés előtt és próbáltam felkészíteni. Szerintem mindenféleképpen kapjon a testvérétől ajándékot,ha hazahozzátok a kórházból. Nálunk így történt/történik az altatás és ezek a dolgok váltak be. Sok sikert, türelmet és könnyű szülést kívánok!

Szia!Az én lányom akkor kezdte az éjszakai balhézást, mikor 6 hónapos terhes voltam az öccsével.2 év van köztük.

Én lefeküdtem mellé este a tejecske után, és nagy csöndben voltam.Aztán jött a kilopakodás.Igen ám, de éjszaka többször is ordítva ébredt, volt hogy több mint 10-szer.Soha nem vittem át magunkhoz, kijönni meg egyedül nem tudott.Volt hogy még ki sem értem, már sírt.Szépen elmagyaráztam Neki, hogy mindenki alszik, Ő is ezt tegye.Persze ha láttam hogy nagyon zaklatott, akkor megdajkáltam egy kicsit.Kb.két hónap alatt oldódott meg.

Amikor a kicsit hazahoztuk, 2-3 hónapig szinte állandóan sírt, nagyon hasfájós volt, olyan is előfordult hogy egész éjjel mindkettő ordított, pedig külön szobában aludtak.Aztán egy idő után a nagy már nem ébredt fel a kicsi sírására.

Jelnleg mindkettő úgy alszik el este, hogy berakom Őket, picit suttogok hogy aludjanak, aztán kijövök.Van hogy párszor vissza kell menni, de nem szoktak nagy ordítások lenni.