Kis korkülönbséget tényleg csak túlélni lehet? És tényleg jobb utána?

miért nem választod a köztes megoldást. azaz ha 3-4év van köztük akkor már sokkal könnyebb.és mégsem olyan sok a korkülönbség hogy ne játszanának együtt.

az én gyerekeim közt 2,5év van.és tényleg nem volt könnyű.most hogy már a kicsi 2lesz,-kezd egy kicsit könnyebb lenni!

Ha másfél a kisfiad, már úgysem lesz 2 év a korkülönbség, inkább 3.

Nekem 18 hónap van a kettő között, ugyanígy csinálnám. Most lesz 1 éves a kicsi, az első 4 hét volt nagyon durva, utána egyre könnyebb lett.

Nem tudom, mi ugyanúgy mászkálunk továbbra is a naggyal, csak vettünk egy tesókocsit:)

Nálunk a nagynak iszonyat jó természete van, és a kicsinek is, szóval ilyen szempontból könnyű a dolgom. Mellettük is tudom csinálni a hobbijaimat, néha még olvasni is tudok:) tény, hogy sokkal kevesebb idővel kell gazdálkodnom, és sokkal fáradtabb vagyok, mint egy gyerek mellett, de azt hiszem, boldogabb:)

Amikor csak a fiam volt, éreztem, hogy hiányzik valami, most kerek minden.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy ahol kicsi a korkülönbség ott már nem nagyon lehet "babázni". Az egész csak egy megoldandó feladat. Én szeretném a kicsivel is kiélvezni az első hónapokat, összebújva aludni a déli szoptatás után, foglalkozni vele napközben stb. A legtöbb ismerősömnél nincs igény szerinti szoptatás, alkalmazkodnak a nagy napirendjéhez.

Délután pedig a naggyal lennék, akkor a teljes figyelmem az övé lesz, nem fogja azt érezni napi többször hogy a kicsi a fontosabb.

Én úgy tervezem hogy amikor 2 lesz a nagy visszamegyek dolgozni, ő bölcsibe és utána pár hónappal abbahagyjuk a védekezést.

első vagyok.nálunk nagyon féltékeny lett a nagy a picire.persze szerette is nagyon a hugát,de ha látta hogy szoptatom,v. vele foglalkozok akkor hisztis lett,stb

persze ez nem törvényszerű,hogy mindenkinél így lesz!

és az volt még a nehéz,hogy amikor ment volna a nagyobbik ide-oda csavarogni,akkor nem értette meg,hogy most nem lehet,mert: altatnom kell/szoptatnom kell/ stb

de most már,hogy 2 és 4évesek már kezd rendeződni a dolog és kevesebb a probléma.

Szia!

Nálunk 3,5 év a korkülönbség,lehetett volna több vagy kevesebb,a a nagyobbik teljesen kifordult magából. A mai napig rettenetes, pedig eltelt 1 év!!! Minden a nagy gyerek habitusán múlik, nekünk nem jött be. Szóval, így is baromi nehéz, meg úgy is az lett volna, ha 2,5 év van köztük.

Nálunk 2,5 hónapos a kicsi, 2 éves múlt a nagy (2 év és 2 hét különbség van köztük). Én nem érzem úgy, hogy csak túlélném/túlélnénk a napokat, egyre jobb 2 gyerekes anyukának lenni. :-) Én részben azért is szerettem volna így, hogy a naggyal még tovább lehessek itthon, annyira jó vele. Igaz, hogy ő sokkal jobban leterhelt minket, mint most a pici, mert pl 21 hónapos volt, mikor elkezdte átaludni az éjszakákat. A picuri már hetek óta szépen alszik éjjel, este 9-10-kor elalszik, 5-kor kel egy rövid szopira és alszik tovább reggel 7-ig. Napközben is nagyon jól elvan, mindig ott van, ahol mi, vagy a kezemben, vagy a pihenőszékben. Ugyanúgy leülök a lányommal olvasni, könyvet nézegetni, játszani, rajzolni, gyurmázni. Még a napközbeni alvás is megy többé-kevésbé, és még a pici is alszik valamikor, úgyhogy sokszor előfordul, hogy éppen csak egy gyerek van ébren.

Minket a féltékenység is elkerült, kislányom simán elfogadta, hogy lett egy kisbaba, tőlem abszolút elfogadja a gondoskodást, ha viszont apja (vagy nagyapja, nagyanyja) szeretné felvenni a picurit, amikor sír, akkor rögtön odapattan a kislányom, hogy "föl!", és akkor őt kell felvenni, nem a picit. :-)

Egyébként úgy vagyok, ahogy te, nekem is akkor jött a második baba, amikor már annyira élveztem a nagy társaságát, és hidd el, hogy ez 2 éves kor körül még inkább fokozódik. Hihetetlen okossá válnak, kezd előjönni minden, amit a 2 év alatt tanult és megfigyelt tőled. Annyira fantasztikus!

Én nagyon igyekszem pont emiatt a lányommal is nagyon sokat foglalkozni, rengeteg könyvet veszek neki, most kezdtünk el gyurmázni, próbálgatjuk az ujjfestést, sokat rajzgolgatunk, játszunk. Igyekszem kihasználni, hogy ennyire okoska most. Talán az is segít a jó kapcsolatban, hogy a sétáink sem változtak, picikét magamra kötöm, és tulajdonképpen csak a nagyra figyelek. Nem az lett, hogy ő háttérbe szorult volna. Egyelőre itt tartunk, nem tudom milyen lesz később, amikor a kicsinél is beindul a mozgásfejlődés, valamiért azt hiszem, hogy még jobb, még könnyebb lesz, mert akkor már őt is be lehet vonni a közös játékokba. Nálunk most mindent, amit a kicsi kap vagy fog kapni, kipróbál újra a kislányom is, nagyon élvezi. :-)

Én magamat ismerve gondolom azt, hogy nem lettem volna képes hosszabb kihagyás után újra bevállalni egy terhességet, szülést, éjszakázást stb. Nekem jobb, hogy így időzítettük, és van az életemben egy 4 év gyerekezős korszak, utána megint lehet a munkáé a főszerep. Nagyon tetszik az itthon-lét. De nálunk a kor is bejátszott, mert én 32 vagyok most, a férjem 38, szóval nemigen lett volna érdemes húzni-halasztani a dolgokat.